Kapcsolatok, karrier

Rácz-Székely Éva, Coca-Cola HBC Magyarország
Rácz-Székely Éva, Coca-Cola HBC Magyarország
Forrás: ITB
„Azt csinálom, amit szeretek és szeretem, amit csinálok, máshogy nem lehet”

Taste the feeling: egy ex-közgazdász útinaplója a Coca-Cola világáig

Fiatal korában a Teréz körút oroszlános épülete előtt álldogálva szövögette jövőjét, majd egy hirtelen váltástól vezérelve a HR területén találta magát, ahol a kihívások hullámzó tengere egészen a Coca-Coláig repítette. Szerelem volt első látásra: a cég energiája, dinamikája azonos ritmusban lüktetett az övével, aztán nem volt megállás – Rácz-Székely Évával, a Coca-Cola HBC Magyarország HRBP- és OD-managerével beszélgettünk.

„Do what you love and love what you do” – nincs stílszerűbb szlogen, amellyel fel lehetne vezetni az asztal másik végén helyet foglaló impulzív, energikus hölgyet, aki minden gesztusával azt sugallja, hogy nagyon is megérkezett a brand HRBP- és OD-manageri székébe. (emberierőforrás- és szervezetfejlesztési menedzser – a szerk.)

 

A titok? Tanulj gyorsan meg tempózni a mélyvízben

Kis túlzással, de bátran ki lehet azt jelenteni, hogy a „Coca-Cola” a világ második legismertebb szava a köszönésformaként használt „hello” után, és a Marvel-szlogen, a „nagy erő nagy felelősséggel jár” igaz a nemzetközi vállalat esetében is. Abban a tekintetben biztosan, hogy a döntés súlya a vezető vállát nyomja. De nem így Rácz-Székely Éva esetében, aki lubickol a feladatkörében.

„Az elmúlt két évtizedben volt jó néhány mérföldkő, amelyek után oda jutottam, ahol most vagyok. Az első vízválasztó az volt, amikor bekerültem a HR világába, mert eredendően közgazdász vagyok, de nem tudtam magam soha elképzelni, hogy naphosszat a számítógép előtt üljek, és nézzem a bejövő számlákat”, mondta Rácz-Székely Éva.

 Az első ismerkedés a szakmával maradandó volt: cafeteria-bevezetéstől a kivezetéséig, felvételtől az elbocsátásig, építkezéstől a leépítésig, kölcsönzött státuszú, alvállalkozói szerződéssel és klasszikus munkaszerződéssel alkalmazott dolgozói ügyek intézéséig minden a repertoárba került. „Be lettem dobva a mélyvízbe, és volt lehetőség kipróbálni magam élesben, így hamar rájöttem, hogy milyen területekkel szeretnék mindenképp foglalkozni, és milyenekkel nem”, fűzte hozzá Rácz-Székely Éva.

 

Célirány? Előre, árkon-bokron át!

A körvonalazódott irány a személyügy, az emberekkel való foglalkozás a fejlesztés és a tehetségek felismerése és megtartása lett, ami egy multi cégnél eltöltött néhány év után kiszélesedett, és végül a business partnerség felé tolódott.

„Nem kerestem állást amikor ide kerültem, szinte hallani sem akartam arról, hogy váltsak, de beadtam a derekam és elmentem egy ebédre. Végül szépen lassan beleszerelmesedtem a cégkultúrába, azt éreztem, hogy itt végre minden tudásomat bevethetem, és a komfortzónámon kívül is tevékenykedhetek”, tette hozzá Rácz-Székely Éva. „Szerettem volna maximálisan kihasználni a képességeimet, bár elsőre a feladat túl nagynak tűnik. De úgy voltam vele, hogy majd belenövök. Így is lett.”

A váltás utáni időszak ugyanakkor jócskán tartogatott hullámvölgyeket. A jól bejáratott munkahely otthagyása, egy váratlan családi tragédia és a magánéleti megpróbáltatások árnyékként tornyosultak a mindennapokra.

„Kicsúszott a lábam alól a talaj. Én, aki egy magabiztos alkat vagyok, és aki minden kérdésre tudja a választ, azon kaptam magam, hogy karba tett kézzel ülök a megbeszéléseken, nem tudok megszólalni. Hónapokig azt éreztem, hogy tojáshéjon sétálok. Sem magánéletileg, sem emberileg, sem szakmailag nem voltam biztonságban, ezért el kellett döntenem egyszer s mindenkorra: vagy »belehalok« és elbújok a világ elől, vagy összeszedem magam.

Érzelmileg nagyon megéltem ezt az időszakot, sok segítséget kaptam olyanoktól, akiktől nem is számítottam rá, de a vezetőktől, a kollégáktól, a családtól és a barátoktól is. Mindez átlendített. Szakmailag is rendben vagyok, és nem érzem többé azt, hogy ez »slippery floor« lenne, sőt”, tárta fel Rácz-Székely Éva.


A growing mindset újdonsága a siker összefonódása

„Abszolút tudok azonosulni a szlogennel, azt csinálom, amit szeretek, és szeretem, amit csinálok, máshogy nem lehet. Büszke vagyok arra, hogy azt a víziómat, amellyel ide jöttem, meg tudtam valósítani, mert nyitott volt rá a szervezet. Most azt szeretném, hogy a Coca-Cola magyarországi palackozópartnere is felkerüljön az innovátorok és a trendalkotók térképére. Jól haladunk, tavaly például sikerült besöpörni jó pár díjat a branding területről”, egészítette ki Rácz-Székely. 

Nem mehettünk el szó nélkül az employer branding mellett sem. Beszélgetőpartnerem szerint a fő probléma az, hogy rengeteg „zaj” éri a jelenlegi vagy a leendő munkavállalókat. Mindenki hasonló dolgokkal próbálkozik, ezért kihívás, hogy kirívó ám mégis fogyasztható tartalmat kreáljon az ember. 

„Meg kell állítani a folyamatosan pörgető ujjakat, de úgy, hogy a tartalmad ne legyen fullasztó, nyomasztó és zavaró. Vékony mezsgyén belül kell mozogni” – tette hozzá. „De nagyon fontos a hitelesség, és az, hogy minden kapcsolatot személyes kapcsolattá alakíts át.”

A jövőt illetően a nemzetközi pozíció cél, „mert azt szeretném, hogy még jobban rálátásom legyen mindenre, ezeket a tapasztalatokat pedig vissza szeretném forgatni a hazai cégbe”, zárta gondolatait Rácz-Székely Éva.