Menedzsment

orokseg.jpg
Forrás: grow-leader.com
Torzó maradt

Kérdések könyve

Régi, személyes irományaim között akadtam e pontosan 10 évvel ezelőtt született sorokra. Akkoriban fejembe vettem, hogy fiaimnak megírom a könyvet, amely – ha már a válaszoknak nem vagyok birtokában, legalább – az élet általam legfontosabbnak tartott kérdéseit tartalmazza. A következő gondolatok akkor íródtak a könyv bevezetőjéül.

„2009. szeptemberében életem legnehezebb 120 napja kezdődött. A nehézséget nem fizikai vagy egészségügyi megpróbáltatások, pénzügyi bajok, esetleg hozzátartozók elvesztése okozta, hanem a döbbenet. Belülről jött. Nehézsége ennek az időszaknak a körülöttem lévő világ mentális élhetőségében és feldolgozásában, felismerések sorozatában – illetve abban a kínlódásban állt, ameddig e felismerésekig eljutottam.
Ahhoz, hogy mindez érthető legyen és megérintsen bárkit, aki hasonló érzésekkel viaskodott már, elengedhetetlen életem néhány korábbi momentumát felidéznem.

Intelligens és szerető szülők gyermekeként jöttem e világra Egerben. Gyermekkoromat a teniszezés, könyvek, horgászat, barátok, inspiráló iskolai környezet, önfeledt kisvárosi történések jellemezték egy történelmi múltat lépten-nyomon tálcán kínáló városkában. (Önbizalmam fejlődésében valószínűleg fontos szerepet játszott, hogy talán Eger az egyetlen helye az országnak, ahol a kövekből és az emberek lelkéből is évszázadok óta a sikeres ősök magabiztos öröksége sugárzik.)
Kiemelkedően jó általános- és középiskolai tanárok szárnyai alól kikerülve következett az akkoriban legnehezebbek közé sorolt Műegyetem Villamosmérnöki kara, majd rögtön utána 1988-ban egy francia robottechnikai ösztöndíj.

A disszidálás gondolata… Az óceánparton egy kósza Szabad Európa Rádió hír átírta mindezt – ennek hatására mégis hazatérés. A döntés egyet jelentett a robottechnika feladásával. Itthon alapítója lettem az egyik formálódó ellenzéki pártnak, majd egy év múltán a kilépés, a teljes kivonulás a politikai gondolatokból, közszereplésből egyaránt.
A szakmai és anyagi sikerek alapja egy csőd felé rohanó vállalkozás egyre zsugorodó csapatában az egyik vezető szerep felvállalásához datálható. Lehetőséget váltottam ezzel a közreműködésre a korszak legjelentősebb informatikai cégének felépítésében.
Aztán öt ember beszélgetett egy ablaktalan helyiségben valami újról, valami addig hazánkban ismeretlenről. Az öt ember egyikeként részese lehettem – a hazai internetvilág létrehozásának. Majd marketing igazgatói pozíció a világ egyik legnagyobb szolgáltató cégénél.
2001-ben elköszöntem a legtöbb ember számára irigylésre méltó állásból, hogy saját cégemben dolgozhassam. Onnantól a mai napig a Gordio Csoport egyik tulajdonos- vezetője vagyok, az ország legnagyobb és legsikeresebb vállalatai, azok legmegbecsültebb vezetői támaszkodnak tanácsainkra, javaslatainkra.

Egyetlen mondattal összefoglalva: kiemelkedő eredményekkel tűzdelt, sikeres szakmai múlttal, magamban maradéktalanul bízó szemlélettel, önmegvalósítást hozó évekkel, irigylésre méltó családi harmóniával a tarsolyomban érkeztem el a pillanathoz, mikor 46 éves koromban rádöbbentem:
Nem tudok érvényes útmutatást adni két fiamnak életük kormányzására, de még az irányok megjelölésére sem!
Nem tudok, mert a világ olyan gyors lett, hogy a ma érvényes szabályok 10 év múlva már nem érnek semmit – nem is beszélve apáink, nagyapáink értékrendjéről, tanácsairól, gondolatairól.

Oly gyorsan fordul fenekestül fel minden újra és újra, hogy képtelenség megmondani, mire figyeljen a ma 10 év körüli csemete, hogy majdan egy emberöltő múlva sikeresnek érezhesse magát.
Oly gyorsan pusztítja környezetét az emberiség, hogy egyre jobban valószínűsíthető egy olyan krízis, amelynél a ma nagyra becsült ismeretek értéktelenné válnak, amikor az élet más dimenzióira kerülhet a hangsúly, amikor semmi, de semmi nem érvényes immár, amit ma igaznak hiszünk.

Elkeseredtem a felismerésen, és hetek vívódása után arra jutottam, hogy két dolgot tehetek:
1. A gyermekeimet nem tételes igazságokra, okosságokra és szabályokra oktatom, hanem egyetlen, a most legfontosabbnak ítélt tudásra: a változás elfogadására és a gyors adaptálási képességre készítem fel őket– valamint arra, hogy a változást ne valami félelmetes dolognak fogják fel, hanem természetes és biztosan bekövetkező lehetőségnek.
2. Ha már használható tapasztalatokat nem tudok átörökíteni, akkor legalább a kérdéseket kell feltennem, amelyekre a választ nekik, külön-külön, maguknak kell megadni majd.

Hiszem, hogy minden fontos tudás, lépés vagy tapasztalat egy kérdéssel kezdődik, ahogy abban is hiszek, hogy e könyvre fordított idő, energia és szeretet nem hiábavaló, hiszen talán ezekkel a kérdésekkel inspirálhatom a jövő túlélőit, a jövő sikeres embereit, mert hiszem, hogy van jövő és hiszem, hogy a fiaim is a sikeres kiválasztottak közé tartoznak majd!
Pomáz, 2010. január"

A könyv torzó maradt, de a bevezető sorok akár ma is íródhattak volna.

Németh László, Gordio - SF Team és Brief Coach
Írj, ha kíváncsi vagy a mai kérdéseimre