Okostelefon nélkül el sem tudjuk képzelni a mindennapjainkat. A legjobb úton halad afelé, hogy az egyetlen igazán fontos eszköz legyen az életünkben. Ahhoz, hogy a fizetési eszközök, a különféle igazolványok, jegyek és belépők egész ökoszisztémája alakuljon ki körülötte, csak egy dolog szükséges: nfc-képesnek kell lennie.
Világszerte nagy felfutás előtt állnak az nfc-re épülő mobilfizetési megoldások.
(Lásd az „Nfc-technológia” című keretet!) A sim-alapú nfc elfogadottságának és
elterjedésének kulcsa, hogy minél több iparágban, szegmensben aknázzák ki a technológia
előnyeit. Ehhez pedig az szükséges – támasztják alá az eddigi sikeres pilot projektek
–, hogy a mobilszolgáltatók és partnereik szorosan együttműködjenek, azaz részesei
legyenek egy nfc-s ökoszisztémának. Mobiltelefonunk intelligenciája, funkcionalitása
– aszerint módosul, bővül, hogy milyen jellegű plasztikkártyát virtualizálnak,
illetve vesznek fel a mobiltárcába. Beléphetnek például kereskedői törzsvásárlói
kártyák, de bármilyen más, kártyás hátterű szolgáltatás is. Ily módon az ideális
nfc-s ökoszisztémába beletartozhatnának a közlekedési jegyek (ezek ráadásul már
az induláskor), a személyi igazolvány, a taj-kártya, illetve bármilyen más, azonosításra
alkalmas kártya.
Mobilunk, a drágaságunk
Kimutatások szerint a bankkártyák számának emelkedése 2008-ban megállt, a hitelkártyák mennyisége pedig jelentősen, 25 százalékkal (mintegy 600 ezerrel) csökkent. Hazánkban átlagosan 0,9 bankkártya jut egy főre, amely elmarad az európai 1,4-es átlagtól. Ezzel szemben a mobiltelefon-penetráció 2007 óta meghaladja a 100 százalékot: minden magyar állampolgárra egynél több mobilkészülék jut.
Az elmúlt tíz évben a mobiltelefon minden mást megelőzve uralkodni kezdett a többi kütyü felett. Korábban pedig úgy gondolták, az egyes funkciókra külön céleszközöket kell létrehozni. Mára azonban bebizonyosodott, hogy egy modern okostelefon bőven kielégíti egy átlagember kommunikációs, fényképezési, zenehallgatási, mobilvideózási és internetezési igényeit. „A mobiltelefon mindezek mellett arra is alkalmas, hogy megfelelő nfc-chippel ellátva biztonságos módon fizethessünk a segítségével” – mondja Országh Örs Előd, a Magyar Telekom innovációs szakértője.
Eközben a mobilszolgáltatók már vagy öt esztendeje kénytelenek elviselni, hogy csökken a klasszikus hangszolgáltatásból származó bevételük. Érthető, hogy új források után néznek, s egy ilyen ígéretes fejlődés előtt álló terület lehet az nfc. De csak akkor, ha az operátorok nem egyszerűen csak beteszik az nfc-lapkát a telefonba, hanem értékes szolgáltatásokat is nyújtanak hozzá, akár más szolgáltató partnerekkel együtt. Ez lehet mondjuk, a kényelem is az ügyfél számára, aki ezt hajlandó is megfizetni. Hiszen az ügyfél telefonjára így lényegében korlátlan számú (bank)kártya telepíthető, továbbá az internet és a telefon adta lehetőségek kombinálhatók a meglévő szolgáltatásokkal.
Mindazonáltal ezt a „megfizetést”, azaz az nfc-ökoszisztéma szereplőinek többletbevételét nem úgy kell érteni, hogy a szolgáltatók ezentúl többet számláznak, hanem úgy, hogy az ügyfél többet használja a telefonjára telepített kártyákat, kuponokat, bérleteket stb.
Innovációs paradoxon |
|---|
Akkor lehet sikeres egy rendszer, ha mindenki csatlakozik hozzá. Ha ez nem történik meg, akkor elvész a kifejlesztésébe és elindításába fektetett pénz és idő. De ezt a befektetést csak az innovátor tette meg, siker esetén a kivárók ezt megúszták. |
Az ideális eset
Ha viszont valaki nfc-alapú szolgáltatásokat akar nyújtani, akkor arra kell törekednie, hogy a lehető legkevesebb szereplővel fedje le a teljes ügyfélbázist, azaz minél kevesebb partnerrel kelljen szerződést kötnie.
A mobil nfc ökoszisztémájának kiterjedtségét az határozza meg, hogy milyen szolgáltatásra épül. A legalapvetőbb szolgáltatás a fizetés, amely a mobiltárca fizetési „szektora” révén valósul meg. (Lásd erről a „Mobiltárca” című keretet!) A világban zajló fejlemények ugyanakkor azt mutatják, hogy csak akkor lehet nfc-alapú fizetést, illetve mobiltárcát sikeresen bevezetni, ha az nemcsak a közeli, érintés nélküli fizetést (proximity paymentet) támogatja, hanem a távoli, bankkártyaalapú fizetést is (a remote paymentet) – magyarázza Lemák Gábor, a Magyar Mobiltárca Szövetség főtitkára.
Jól meghatározható a struktúra: itt van mindenekelőtt a felhasználó, de ide tartozik a fizetési szolgáltatást nyújtó bank, a virtuális bankkártya-tranzakciót igazoló kártyatársaság, illetve a kártyaelfogadó kereskedő. Mindez kiegészül a mobilszolgáltatóval (amely nfc-képes mobiltelefonnal és mobiltárca-alkalmazással látja el a felhasználókat), valamint a megbízható szolgáltatásmenedzserrel (trusted service managerrel, tsm-el). Utóbbi összeköti a bankot és a mobiloperátort, s biztosítja az adatáramlást. A tsm végzi továbbá a mobiltelefonra letöltött alkalmazás életciklus-menedzsmentjét, illetve lehetővé teszi, hogy a felhasználó biztonságos módon tölthesse le telefonjára a bankkártyáját. A tsm tevékenységi körébe tartozik általában a biztonságos működési környezetet szavatoló, úgynevezett biztonságos elem (secure element) kezelése is – de Magyarországon ezt a funkciót a mobilszolgáltatók fogják ellátni.
Országh Örs Előd szerint ennek a biztonságos elemnek szabványosnak, távolról felügyelhetőnek kell lennie, továbbá alkalmassá kell tenni más szolgáltatások, funkciók kiszolgálására is. Ezt a „multifunkciós” biztonságos elemet jelenleg a mobiltelefonokban megtalálható sim-kártya testesítheti meg a legjobban, mivel a többi, biztonságos elemet hordozó eszköz lényegében csak egy funkciót lát el, egy szolgáltatást támogat, vagy nem szabványosított, esetleg nem menedzselhető távolról. (Nem mellesleg a PCI DSS testület egy 2010-es állásfoglalása a sim-alapú nfc-megoldásokat részesíti előnyben – A szerk.)
Csak megbízhatóan!
A tsm egyébként olyan szolgáltató, amely korábban általában nyomdaipari tevékenységgel, később bankkártyák gyártásával és megszemélyesítésével foglalkozott (Magyarországon például a mobilszolgáltatóknak sim-kártyát szállító, valamint a távközlési, kereskedői és banki piaccal már régóta szorosan együttműködő Gemalto és Oberthur, illetőleg az Állami Nyomda) – veti közbe Lemák Gábor. Megjelentek a megfelelő, biztonságos infrastruktúrával rendelkező informatikai megoldásszállítók is (Cellum, MetaPay), amelyek készek belépni a tsm-piacra. Sőt a hagyományos elektronikus fizetési infrastruktúrát működtető cégek is szeretnének tsm-ek lenni. Azonban hiába olyan vonzó a „tsm-ség”, a kisméretű magyar piac csak néhány szolgáltatót tud eltartani.
„A mobiltelefonok fejlődésében az nfc olyan stáció, mint amikor megjelent a Bluetooth vagy a kamera” – állítja Országh Örs Előd. Most a mobiltelefont egyrészt az nfc-vel kell integrálni, majd el kell látni az új feladatra alkalmas sim-kártyával is. Utóbbin kell ugyanis biztonságosan tárolni az azonosítókat, illetve bizonyos esetekben az értékeket (vonaljegy, pénz stb.). Fontos, hogy a sim és a készülék között szabványos kommunikációs csatorna jöjjön létre. Az nfc-lapka ugyanakkor nem tárol semmit, csak rádiókommunikációs interfészként szolgál a külvilág felé.
Nfc-technológia |
|---|
A near field communication (nfc) az okostelefonok és más eszközök kicsi, pár cm-es hatótávolságú, rádióhullámú adatcseréje. 2004-ben hozták létre a technikát meghatározó szabványegyüttest. Az nfc tehát olyan rfid-rendszer, amely kétirányú, adatkiolvasást, és -beírást tesz lehetővé a végpontok között, ellentétben az olyan korai rendszerekkel, mint például az érintés nélküli intelligens kártyák, amelyek csak egyirányú kommunikációra (olvasásra) alkalmasak. Az nfc alacsony sebességű adatátvitelt tesz lehetővé, de a kapcsolat extrém gyorsan jön létre a két nfc-s eszköz között, ezért a technológia kiválóan alkalmas wifi- és Bluetooth-eszközök gyors összekapcsolására, párosítására, kiváltva a lassú, nehézkes azonosítási folyamatot. A kis hatótávolság és a szabványokba beépített erős titkosítás lehetősége magas biztonságot nyújt, fejlettebb megoldásokra ad módot, mint korábban az rfid. |
A megkerülhetetlen
Fontos szereplői az nfc-s ökoszisztémának a bankok. Szerepük azért szükséges a mobilfizetéshez, mert a fizetési forgalom lebonyolítása a bank alaptevékenysége, s az ügyfelek számára a banki folyószámla és kártya jelenti a fizetés alapját – bár még jelentős a készpénzforgalom is. A fizetési forgalmat tehát ezekre a már bizonyított eszközökre kell építeni. Nem utolsó szempont, hogy a pénzintézetek már kiépítették a mobilfizetéshez (is) szükséges infrastruktúrát – sorolja az okokat Forrai Péter, az OTP Bank Elektronikus Banki Igazgatóságának ügyvezető igazgatója.
Jó is, meg nem is a mobilfizetés a bankoknak. A készpénzforgalom egy része átterelhető erre a csatornára, a mikrofizetés biztosan. Szélesedik a szolgáltatási paletta is. Ez a megjelenéskor versenyelőnyt jelent annak a banknak, amely az elsők között csatlakozik, mivel ezzel új ügyfeleket nyerhet. Ez esetben a befektetett idő, pénz és energia gyors sikert eredményezhet.
Nem jó ugyanakkor, hogy a kártyaforgalom egy része is várhatóan át fog terelődni mobilra, s ez a banknak belső migrációt jelent. Ha sikeres a megoldás, akkor a szolgáltatást elsőként bevezető előnye csak időleges, hiszen gyorsan követik a többiek.
„Nem kérdés, hogy a mobilfizetés jó vagy nem. Meg kell valósítani, a világ efelé megy” – szögezi le Forrai Péter. Továbbá mindenki hisz benne, annak ellenére, hogy nemzetközi projektekben sincs még átütő siker. S ha egy bank valamilyen oknál fogva mégsem venne részt, akkor is létrejönne valamilyen független mobilfizetési rendszer.
De még sok feladatuk van a bankoknak a mobilfizetés eljöveteléig. Ki kell alakítaniuk és tesztelniük kell a technikai ökoszisztémát, létre kell hozni az elfogadói hálózatot, ügyfélszolgálatot kell felállítani a panaszok, problémák kezelésére, s nagyobb súlyt kell helyezni az ügyfelek oktatására – online és a fiókokban is. Nem beszélve arról, hogy intenzív marketingkampányokat kell szervezni. Mindez pedig időbe, pénzbe és energiába kerül.
Ügyfélszemmel
A mobilfizetés nem nyújt sokkal többet az ügyfélnek a kártyás fizetésnél. Vonzóbb lehet a mobiltárca-szolgáltatás, mivel a fizetésen kívül megoldhatók a hűségprogramok, több bankszámla használata egy alkalmazáson belül, a beléptető rendszerek, utazási és programjegy-vásárlási lehetőségek. Tehát csakis komplex szolgáltatáscsomag lehet vonzó. Ügyelni kell viszont arra, hogy az ügyfél ne fizessen ezért többet, mint amennyit külön-külön fizetne.
„A várakozások ellenére nehéz a mobilfizetés bevezetése. Nincs nemzetközi best practice, amely egy az egyben adaptálható lenne, csak pilotok, de még ezek sem értek el átütő sikereket. Az ügyfelek oldaláról meg nincs sürgető, látható igény. Kevesen fogékonyak a technikai újdonságokra” – sajnálkozik Forrai Péter.
Mobiltárca |
|---|
Ez egy olyan, nfc-képes mobiltelefonon futó alkalmazás, amely helyettesíti (virtualizálja, „dematerializálja”) a bank-, hűség- és beléptetőkártyákat, kuponokat, a tömegközlekedési jegyeket és bérleteket, illetve minden olyan plasztik- és papíralapú kártyát és jegyet, amelyek valamilyen tranzakció elindításához, jogosultság hitelesítéséhez szükségesek. A mobiltárca-alkalmazás biztonságos módon kezeli felhasználójának személyes adatait, amelyek az előbbiekben felsorolt plasztik- és papíralapú kártyáikon, jegyeiken találhatók. |
Ráadásul nem is lenne elég, ha az ügyfelek követelnék az nfc-t. Elfogadói hálózat is szükséges, a terjedés meg csak fokozatos lehet. Az üzleti modell is más, mint eddig. Míg a meglévő kártyás fizetési rendszer esetében a modell egy kártyatársaságból és két bankból áll, addig a mobilfizetésben új szereplők jelennek meg: mobilszolgáltatók, tsm, mobilkészülék-gyártók stb., amelyek szintén szeretnének részesedni a tortából. A sok szereplőnek viszont kevesebb jutalékon kell osztoznia: a mobilfizetés csak akkor lehet versenyképes, ha díja a kártyával egy szinten van, sőt inkább olcsóbb mind az elfogadók, mind az ügyfelek számára.
