– Mely területeken figyelhető meg leginkább az egyetemi
és az ipari szféra kooperációja?
– Ilyen típusú együttműködések alapvetően a termelő szakmákban, illetve
a STEM-területeken (a Science, Technology, Engineering, Mathematics szavak
rövidítéséből – a szerk.) vannak. Ott érdekes és fontos az ilyen kooperáció,
ahol természettudományi és műszaki képzések folynak. A BME múltjából fakadóan
zászlóvivőnek számít, hiszen itt van a műszaki képzés gyökere az országban.
Van egy vízióm, egy hitvallásom. Magyarország gazdasága akkor erős, ha
erős a BME, ami pedig akkor erős, ha a VIK is az. Nálunk van a kulcsa az
ipari–egyetemi együttműködésnek. A Magyarországon létező kutató-fejlesztő
központok, illetve a szektor multinacionális cégei, nagyvállalatai kivétel
nélkül szoros kapcsolatot ápolnak egyetemünkkel. A BME VIK középpontban van, főleg
azokon a területeken, ahol a szoftveripar tombol. Ezt pedig az állami szférában
is érzékelték, tudomásul vették.
– A zászlóvivői státuszhoz úttörő szemléletmódra is
szükség van. Mit csinálnak önök másként?
– Ez a kar kivételes több tekintetben is, például nem hisz a donációs
szemléletben. Véleményem szerint hosszabb távon nem lehet úgy fenntartani egy
kart, hogy csak támogatásokból, adományokból éljen. A karnak érdemben
produkálnia kell, és igenis érdekeltnek kell lennie abban, hogy termeljen,
kutatási és innovációs eredményeket mutasson fel és ne ijedjen meg a
fejlesztésektől, újításoktól. Mi ebben a szellemben működünk – és ennek hangot
is szeretnénk adni. A következő hónapokban több, az ipari és egyetemi együttműködést
célzó megállapodásunkról várható hír a sajtóban, mert ezt az aktivitást, ezt a
tevékenységet még intenzívebben fogjuk csinálni, és szélesíteni akarjuk a
partneri körünket is.
Szakmai életút és kitüntetések
|
---|
1987–1992 BME VIK, okleveles villamosmérnök
1994–1998 BCE, okleveles közgazdász
1995 PhD fokozat, egyetemi adjunktus
2000 egyetemi docens
2014 habilitáció
2016– egyetemi tanár, tanszékvezető, BME VIK AUT
2018– NJSZT alelnök, MI Koalíció elnökségi tag
2019– dékán, BME VIK
2003 Az év informatikai oktatója
2004, 2008, 2012 IBM Faculty Award
2011 BME Pro Juventute Universitatis
2015 Gábor Dénes-díj
2016 Magyar Érdemrend Lovagkereszt |
– A két szektor együttműködése nem új keletű, de napjainkban
láthatóan virágzik. Mi áll ennek a hátterében?
– Az utóbbi években az ipari és egyetemi együttműködések fő
mozgatórugója az állam volt, számos olyan K+F fókuszú pályázatot írtak ki, ahol
előnyben részesült az ilyenfajta együttműködés. De van egy másik aspektusa is
ennek az erősödő tendenciának. Az utóbbi két év arról is híres, hogy mindenki,
minden fórumon a munkaerőhiányról beszél – az IKT-szektorban (információs- és
kommunikációs technológiák) pedig kifejezetten a fejlesztőmérnökök hiányáról.
Munkaerő szempontjából mi abba az irányba tartunk, ahol a magas hozzáadott
érték van fókuszban. Nem tartozunk abba a kategóriába, amely „X új szakmunkást”
tud pár hónap alatt a munkaerőpiacra állítani, ez nem a BME szintje és
feladata. Nekünk egy feladatunk van: az, hogy fejlesztőmérnököket képezzünk, műszaki
területen kutatókat képezzünk, és állandó kapcsolatot, közös projekteket
valósítsunk meg a cégekkel. Ez a gazdasági(bb) szemlélet sokáig hiányzott a
hazai műszaki képzésből – miközben pontosan ezzel a szemlélettel nyertek sokat
az amerikaiak. Mi már ezen az úton járunk, de még van hova fejlődnünk, van mit
tanulnunk. Olyan időszak kezdődik most az életünkben, amikor ennek sebessége
gyorsabb, kiterjedése nagyobb lesz, mint korábban.
– Önöknél milyen együttműködési formák, lehetőségek
vannak?
– Négy szintű együttműködési lehetőséget kínálunk a cégeknek. Az első
szint lényege az, hogy minden Magyarországon jegyzett cég jogosult arra, hogy
szerződjön velünk arról, hogy szakmai gyakorlatosok kerüljenek hozzá. A képzésünkben
minden szinten, mind az alapképzésben, mind a mesterképzésben vannak kötelező
szakmai gyakorlatok, kihelyezések minimum 6-8 hetes időtartamban.
– A diákok válogatnak – válogathatnak?
– Igen, a kereslet–kínálat itt is működik, és a jelenlegi helyzetben
nagyobb a cégek igénye, mint amennyi a hallgató. A diákok egy listából
választhatnak, hogy melyik céghez és milyen témára jelentkeznek.
Hadd tegyek egy kitérőt és említsek egy példát! Tavaly szeptemberben
elindítottuk a BProf üzemmérnök-informatikus képzésünket a hazai
informatikushiány hatékony csökkentése érdekében. Ez a képzés azokat célozza
meg, akik csökkentett elméleti és több gyakorlati ismeret birtokában mielőbb el
akarnak helyezkedni informatikusként a munkaerőpiacon. A programot hat félév során
lehet elvégezni, és az utolsó két félévében az egyetem a vállalatokkal karöltve
kooperatív képzésben oktatja a hallgatókat. Tehát az ipari tapasztalat mellett
a projekt alapú tárgyakat a vállalatnál végzett munkával teljesíti a hallgató.
Mi szerződünk a cégekkel, mi helyezzük ki a majdnem „kész” informatikusokat a
cégekhez. Ez is jó példa az ipar és az egyetem közötti együttműködésére: a kar
szerződik a cégekkel, tehát a cég fizet a karnak, a kar pedig a diákoknak és
visszaforgatja a pénzt a képzésekbe. Egy képzés ugyanis akkor lehet sikeres, ha
van plusz finanszírozási lehetősége. Ez a kooperáció lényege – ezt az együttműködési
formát az első szintbe sorolom.
– Mi valósítható meg a második szinten?
– Minden együttműködési szint tartalmazza az előző szint(ek)et is, a
kettes szinten témákat írunk ki projekttárgyakra az adott cégnek, például
mesterséges intelligenciával kapcsolatos
vagy mobilfejlesztésekre, a JAVA speciális fejlesztéseire és így tovább.
Ezek önálló labor névre hallgatnak, a diákok jelentkezhetnek rájuk, később ebből
lesz a szakdolgozat vagy a diplomaterv. Eddig nem kellett külön szerződés
hozzá, a kar új szemléletében azonban e mögé is szerződést csatolunk és
koordináljuk, keretbe foglaljuk a folyamatot. Nem titok: akivel szorosabb a kar
együttműködése, az könnyebben juthat a hallgatóinkhoz, a hallgatóink tudásához.
Annak fogunk kedvezni, aki nekünk is kedvez – ez win-win szituáció. Ennyire
egyszerű és átlátható ez a megközelítés.
A kar fenntartható modellben gondolkodik, hiszen működőképesnek kell
maradnia, bármi történjék is. Működőképes pedig akkor lehet, ha a fiatalok
perspektívát látnak a szakmában és megtalálják a számításukat az informatikai
területen. A képzés akkor jó, ha garantált az utánpótlás és nem
kontraszelektív. Nekünk a legjobbak kellenek.
– Eggyel feljebb lépve, mit tesznek hozzá a harmadik
szinthez?
– Személy szerint a
harmadik szintet kedvelem a legjobban, amikor is közösen végzünk projekteket a
cégekkel. Azt kell látni, hogy minél magasabb szinten működik együtt velünk egy
vállalat, annál könnyebben juthat szakmai gyakorlatot kereső hallgatókhoz –
pontosan olyanokhoz, akikre szüksége van egy-egy speciális projektben vagy a
napi működésben. A velünk szerződésben álló cégeknek nincsenek toborzási
problémáik. Nem kellenek a közvetítők, a folyamat jól működik közvetlenül az
egyetem és a cégek között.
– Ha a közös projektek a kedvenceik, említene néhány
konkrét példát?
– Tavaly egy intelligens beosztás-optimalizáló algoritmust
fejlesztettünk egy bér- és humán-ügyviteli szoftverekkel foglalkozó hazai
cégnek. Mi találtuk ki, a kutatási eredményt matematikai módszerekkel
validáltuk és implementáltuk. De együttműködtünk az egyik távközlési
szolgáltatóval is egy autonóm autó projektben, amikor elindította Budapest első
állandó, élő 5G bázisállomását. Vagy autópálya-táblák vezérlésére irányuló
szoftvert is fejlesztünk éppen. Azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy az
egyetemnek nem az a célja, hogy egy új terméket dobjon a piacra. Az alapot, a
kezdeti lökést adja meg ehhez a cégeknek, valamint egy olyan speciális tudást,
hogy mélyebb ismereteket igénylő területen segítse a termék- és
szolgáltatásfejlesztést.
Pozitív példák a gyakorlatban: így működik együtt az
egyetemi és az ipari szféra
|
---|
– Pekingben tavasszal stratégiai együttműködési megállapodást kötött a
Szegedi Tudományegyetem egy kínai információs és kommunikációs technológiai
óriásvállalattal. A multi célja, hogy bekapcsolódjon a magyar
kutatás-fejlesztésbe és a magyar felsőoktatás támogatásába, ennél konkrétabban
pedig a szoftverminőséggel és annak vizsgálatával kapcsolatos fejlesztési
tevékenységeket támogatja majd.
– Nyár elején érkezett a hír, hogy a magas szintű kutatás-fejlesztési,
innovációs és képzési együttműködés biztosítása érdekében stratégiai
megállapodást írt alá a Semmelweis Egyetem az egyik hazai gyógyszergyártó
nagyvállalattal. A megállapodás keretében a vállalat PhD-hallgatóknak szóló
ösztöndíjprogramot, valamint tehetséggondozó pályázatot indít szeptembertől az
egyetemen. Emellett a gyógyszerészképzés megújításában és az egyetemen
megvalósuló kutatás-fejlesztési tevékenységben is együttműködnek majd a felek.
– Ugyancsak nyári hír, hogy együttműködési megállapodást kötött a Szent
István Egyetem és az FKF, ennek célja a hazai és nemzetközi képzés és kutatás
általános támogatása mellett annak elősegítése, hogy a települési eredetű
zöldhulladék és az abból készíthető komposzt mezőgazdasági hasznosításával,
ennek növény- és talajvédelmi vonatkozásaival kapcsolatos kutatásokkal, a mezőgazdasági
tudományok területén erősödjön az oktatás, az innováció és a gazdasági
gyakorlat kapcsolatrendszere. |
– Hova lehet még fokozni az együttműködést?
– A negyedik szint a dedikált labor, és bár több vállalatnak van saját
laborja a BME-n, ezt a szintet már kevesebb cég tudja elérni. Amit viszont
látni kell, hogy a karral való együttműködési lehetőségek mindenki számára
adottak. A kkv-kat sem zárjuk ki: az Ipar 4.0 Technológiai Központunkban
kifejezetten olyan szcenáriókat mutatunk a gyártásban érdekelt kis, termelő
cégeknek, amelyek fókuszában például az áll, hogyan lehet hatékonyságnövelő
megoldásokat fejleszteni a kkv-szektorhoz illeszkedő árszínvonalon. Nem több
száz milliós befektetésekről van szó, hanem például arról, hogyan csökkentheti
egy kkv a selejtjét; hogyan optimalizálhatja jobban a logisztikáját és így
tovább. Mindezt egy program keretében ismerhetik meg a cégek – a megoldásokat
akár testre is szabhatjuk számukra, ez is egy együttműködési forma lehet.
– Az elsők között gratulálhatunk dékáni kinevezéséhez.
Érezhetően nagy a lendülete és határozottak az elképzelései.
– Olyan nyitottságot
és rugalmasságot akarunk megvalósítani az ipar felé, mint még soha. Nincs
olyan, amit törvényes keretek között ne tudnánk megvalósítani. De másik példát
is említek a nyitottságra: a tantervreform kapcsán konzultálni fogunk a nálunk
regisztrált cégekkel. Azoknak akarunk kedvezni minden szinten, akik együttműködésben
állnak velünk. Ezt a szemléletmódot szeretném érvényesíteni, mert az a célunk,
hogy mindenki nyerjen.
A kar minden kornak meg kell, hogy feleljen. Arra a gyors változásra,
ami az IT-szakmában történik, nekünk kötelezően reagálnunk kell. A BME VIK
képes olyan fenntartható modellt felmutatni, ami arra épít, hogy minél több
saját bevétele legyen az állami költségvetéshez képest, éppen azért, hogy
biztosítsa magának azt a szabadságot, hogy eldönthesse, mit és hogyan akar a
stratégiájába illeszteni, és mire mennyit tervez költeni. Ez a kar tele van
tudással és olyan kompetenciával, ami értékesíthető: „Competence as a Service”
formában gondolkodunk.
– Sokszor idézi Széchenyi István egyik gondolatát,
miszerint „Egy generáció álmait egy másik generáció valósítja meg”. Ön milyen
álmot visz tovább az elődöktől?
– A mestereim arra
tanítottak, hogy a jó munka mindig megtérül. Ebben és a kemény munkában hiszek.
A kar 70 éves lesz az új tanévben. Az előző generációk mindent megtettek azért,
hogy szilárd alapokat tegyenek le – nekünk. Ezt a bázist, ezt az alapot
megkaptuk. A mi feladatunk, hogy az eredményeket és a lehetőségeinket még
jobban kiaknázzuk. Az a célom, ha valaki kimondja azt a szót, hogy
„informatika” vagy „villamos”, a BME VIK legyen az első gondolat, ami az eszébe
jut. Az a célom, hogy a lelkében legyünk minden szakmai fórumnak.
Három szerepünk van a világban: az oktatás; a kutatás-fejlesztés az
eredmények felszínre hozásával; valamint az, hogy tartalékot képezzünk a jövő
generációinak. Nem kizárólag anyagi tartalékot, hanem szemléletmódot,
munkamorált, kultúrát.