Címlapon

22_D_MTI20130416024_420
Forrás: -
Az Információs Társadalom Parlamentje

Netre az országot!

Padlógázzal robog a szakmapolitika a Digitális Magyarország megvalósítása felé. Reménykeltő, hogy a jelek szerint nem csak a kormányzaton belül, hanem a kormányzat és a szakma között is összhang van a célokat illetően. Az biztos: az infrastruktúra építése mellett a humán szemléletváltás lesz az egyik legfontosabb feladat.


 

 

Nagy ívű tervek már korábban is születtek a hazai infokommunikáció – ha úgy tetszik, a digitális társadalom és a digitális gazdaság – fejlesztésére, ám a valódi áttörés többnyire elmaradt. A kormányzat most viszont eltökélt abban, hogy mérhető és mindenki számára kézzelfogható változásokat hozzon ezen a téren – fogalmaz Bódi Gábor, a Miniszterelnökség infokommunikáció összehangolásáért felelős helyettes államtitkára.

 

Több, mint hálózat

Bódi Gábor, Miniszterelnökség, NHIT
Bódi Gábor, Miniszterelnökség, NHIT
Az egyik legnagyobb és legösszetettebb munkát a hálózatfejlesztések előkészítésében kellett elvégezni. „Az elmúlt évtizedekben nem volt hasonló méretű távközlési program Magyarországon, ilyen volumenű állami forrást még nem fordítottak hálózatfejlesztési célra. A Szupergyors Internet Projekt (SzIP) befektetés a jövőbe: ezzel tesszük le a Digitális Magyarország alapkövét”, mondja Debreceni Győző, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium SzIP projektjének vezetője.

A cél roppant egyszerűen megfogalmazható: legyen minden háztartásban legalább 30 megabit/másodperc sávszélességű internetkapcsolat. Az ehhez vezető út viszont már bonyolultabb. Szakmai oldalról igen komoly feladatot adott a meglévő lefedettségi térkép elkészítése, az úgynevezett mapping, hogy felderítsék a hálózat fehér foltjait. December közepétől április közepéig többkörös konzultációt folytattak a szolgáltatókkal, hogy hol terveznek önerős hálózatfejlesztéseket.

A SzIP azonban több lesz, mint egyszerűen új hírközlő hálózati kábelek lefektetése. Része a projektnek a Hálózatfejlesztést Támogató és Monitorozó Rendszer (HTMR) kialakítása is. Ez egyrészt folyamattámogató alkalmazás, másrészt nyilvántartja a SzIP-ben keletkező összes adatot, és ez pedig alapja lehet az NMHH hírközmű-rendszerének. A folyamatosan karbantartott hírközmű biztosítja azt, hogy a hatóságok mindig naprakész adatokkal rendelkezzenek a különféle közmű-infrastruktúrákról, ne legyen szükség minden alkalommal új mappingra. A hírközmű révén Így olcsóbbá válnak a majdani hálózatépítések, mert összehangolhatók más közművekével.

 

Internetadó: „ideiglenesen” felfüggesztve


A szakmai feladatokon túl igen komoly „jogszabályi akadálymentesítést” is el kellett végezni, hogy minél zökkenőmentesebben haladhasson a hálózatfejlesztés, teszi hozzá Bódi Gábor. A szolgáltatókat leginkább érdeklő kérdés a távközlési hálózatokat is terhelő közműadó volt. Ezzel kapcsolatban már megszületett a kormánydöntés, és az ülésszak végéig minden bizonnyal a parlament is elfogadja a jogszabályt.

A törvény értelmében az eddig lefedetlen területeken kiépítendő optikai hálózatok után öt évig nem kell közműadót fizetni, mint ahogy mentesülnek azok a hálózatok is, amelyeket most fejlesztenek tovább 100 megabit/másodperc kapacitásúra. A kormányzat számításai szerint ez 4-5 milliárd forintnyi adómegtakarítást jelent a szolgáltatóknak, mondja a helyettes államtitkár.

A szakma kimondottan örül az adókedvezménynek, fogalmaz Kövesi Gabriella, a Hírközlési Érdekegyeztető Tanács (HÉT) elnöke. „Öt éve, a különadók bevezetése óta ez az első olyan gesztus, amikor nem új adóról vagy adóemelésről beszélhetünk, hanem kimondottan a beruházásokat támogató adócsökkentésről, ami biztató”, ismerteti az iparági szereplők álláspontját. Ugyanakkor reméli, hogy olyan első lépésről van szó, amelyet később továbbiak követnek. A kedvezmény egyelőre időleges: öt év elteltével a most kiépített szakaszok után is meg kell fizetni a közműadót. A HÉT ezért szeretné elérni, hogy hosszabb távon minden, az iparág szereplőinek komoly érvágást jelentő különadó (a közműadó mellett az egyszer már megemelt mértékű távközlési adó) is csökkenjen. „Szeretnénk, ha az erről szóló párbeszéd is megindulna a közeljövőben”, fejezi ki reményeit Kövesi Gabriella.

Kevésbé pénztárcába vágó, de szintén lényeges jogszabályi változás a közműhálózatokhoz kapcsolódó építésügyi szabályok módosítása. Komplex jogszabályi csomagról van szó, amely több területen is egyszerűsíti az építkezések engedélyeztetését, tervezését és lebonyolítását. A kormány már ennek tervezetét is elfogadta, és hamarosan ebből is elfogadott törvény lehet. „Az elmúlt húsz évben nem volt arra példa, hogy ennyire átgondolt szabályrendszerben és letisztult környezetben lehessen belevágni a hálózatfejlesztésekbe”, hangsúlyozza az akadálymentesítés fontosságát Bódi Gábor.

 

Eltüntetni a fehér foltokat

A műszaki és jogszabályi akadályok elhárítása után a hálózatfejlesztéssel kapcsolatos munkák most az uniós pályázatok előkészítésére koncentrálnak. Ezzel kapcsolatban is számos kérdésre kell választ találni. Egyik ilyen a közép-magyarországi régió sorsa: fejlettsége alapján ez a régió már nem jogosult a kohéziós alap forrásaira, így más megoldást kell találni a fejlesztésekre.

A többi régió kapcsán most alakítják ki a pályázati kereteket. El kell dönteni, hogy mi legyen a pályázatok területi egysége; engedélyezik-e a pályázók közötti együttműködést, közös indulást; és legfőképpen, milyen intenzitással (mekkora támogatási hányaddal) írják ki a pályázatokat. Utóbbi kapcsán két alapvető módszer jöhet szóba. Vagy a régiók fejlettségi szintje alapján szabják meg az intenzitás maximális alacsonyabb-magasabb mértékét, vagy az úgynevezett csoportmentességi eljárást alkalmazzák, amely más logika alapján határoz meg az egész országra egy átlagos intenzitást. „Nem könnyű a kalkuláció”, ismeri el Bódi Gábor. „Egyrészt bele kell férni a rendelkezésre álló keretbe, másrészt azt is biztosítani kell, hogy a szolgáltatóknak megérje beruházni és a későbbiekben is megfelelő megtérülést érhessenek el. Elképzelhető olyan forgatókönyv is, hogy maximális intenzitást határozunk meg, és a szolgáltatók lefelé licitálhatnak, hogy mekkora támogatással vállalják be az adott terület fejlesztését.”

Kövesi Gabriella (HÉT) úgy véli: nagyobb rugalmasságot biztosítana a rendszernek, ha a csoportmentesség alapján történne a pályázatok kiírása. „Ebben a formában nagyobb valószínűséggel lehetne sikeresen pályáztatni és valamennyi érintett területre megoldást találni”, mondja.

Bódi Gábor azt reméli, hogy az idén – több fázisban – megjelenő pályázatok révén a mostani fehér területek nagyjából 90 százalékát le lehet majd fedni. Ugyanakkor szinte biztos, hogy szükség lesz második körre, mert maradnak olyan területek, amelyekre nem lesz jelentkező az első szakaszban. Itt más támogatási formát vagy más technológiát kell találni.

Az Információs Társadalom Parlamentje

Soltész Attila, Infotér Egyesület
Soltész Attila, Infotér Egyesület
Azzal a célkitűzéssel hívta életre az Információs Társadalom Parlamentjét az Infotér Egyesület, hogy fórumot teremtsen az infokommunikációs szektor piaci és civil szereplőinek, valamint az állami döntéshozók találkozására – mondja Soltész Attila, az egyesület elnöke. A civil szereplők nem csak meghallgathatják a szakmai és politikai döntéshozók elképzeléseit, meglátásait, hanem maguk is elmondhatják véleményüket. Ha pályázik, és szakmai relevancia alapján előadását megfelelőnek tartják, öt percben bárki elmondhatja véleményét. „Az elmúlt években már rendkívül sikeres volt ez a programpont. A hozzászólások többsége az első nap délelőttjén, a plenáris ülésen, mondhatni főműsoridőben hangzik el”, emeli ki.

Tavaly már több mint ezer résztvevőt vonzott a program, és a várakozások szerint idén sem lesznek kevesebben a június 18-19-i rendezvényen, amelynek most is a Parlament ad majd helyet. Az idei tematikát érthető módon a Digitális Magyarország négy pillére határozza meg – a teljes második napot az oktatásnak szentelik. Kiemelt terület lesz az agrárinformatika is, ahol vannak jó kezdeményezések, még a kkv-szektorban is, de bőven akad még tennivaló. Az agráriumra fordított külön figyelmet az is indokolja, hogy az uniós források elosztásának jellege miatt a GINOP-források ezen a területe nem használhatók fel, noha infokommunikációs szemléletformálásra és fejlesztésre itt is szükség lenne.

 

Amit a számok mutatnak

Miközben a hálózat, az infrastruktúra kétségkívül minden más infokommunikációs fejlesztés alapját adja, és feltétlenül üdvözlendőek a 2018-as vállalások, nem szabad elfeledkezni az egyéb, legfőképpen a humán területekről, ahol nagyobb a lemaradásunk Európához képest – véli Soltész Attila, az Infotér Egyesület elnöke.

Szavait alátámasztják az EU 2015-ös DESI (Digital Economy and Society Index) felmérésének számai is. Összesített eredményét tekintve Magyarország a 20. helyen áll a 28 uniós tagállam sorában, két helyet javítva az előző évhez képest. Az öt részterületet megnézve azonban komoly eltéréseket találhatunk. Az összekapcsoltság (távközlési és internetes infrastruktúra) terén nem áll rosszul az ország, de a többi pillér mélyére tekintve már korántsem szívderítő a helyzet. (Bódi Gábor a DESI-felmérés kapcsán megjegyezte, hogy egyes rossz eredmények mögött módszertani hibák is állhatnak: a magyar részről átadott adatok nem mindig felelnek meg az uniós metodológiának, és ezért időnként az adatok a valóságosnál kedvezőtlenebb képet mutatnak.)

Soltész Attila különösen fájónak tartja, hogy a humán tőke terén visszaestünk a 18. helyről a 19-re. Ezen belül is különösen aggasztó, hogy a digitális alapkészségeket tekintve egyenesen öt helyet (a 14.-ről a 19.-re) zuhantunk. Évek óta rosszul állunk a természettudományos, műszaki és informatikai diplomások arányában; az egész EU-ban csak két országnak áll mögöttünk. Az egyéb pillérek rossz helyezései mögött is humán tényezőket találhatunk. Ilyen a digitális technológiák integráltsága, az e-gazdaság, ahol csak a 25. az ország a rangsorban; itt a kkv-k vállalati kultúráján, a vállalatvezetők hozzáállásán kellene elsősorban javítani. Attitűdváltásra lenne szükség a polgároknál is, akik ugyan szórakozásra sokat használják az internetet, de értéknövelt (e-banking, elektronikus vásárlás) szolgáltatásokat már jóval az EU-s átlag alatti gyakorisággal vesznek igénybe. Sok tennivaló van még a digitális közszolgáltatások terén is, ahol a 22.-ről a 26. helyre csúszott vissza Magyarország.

 

A magyar internet jövője

Nemcsak a kormányzati szakműhelyekben folyt egyeztetés a hazai internet jövőjéről, hanem a „nép” körében is. Februárban indult és július 31-én ér véget az internetről szóló nemzeti konzultáció, az Internetkon, amelynek nemcsak tárgya, hanem színtere is az internet volt.

Deutsch Tamás miniszteri biztos
Deutsch Tamás miniszteri biztos
A Deutsch Tamás miniszteri biztos vezette iroda először az internetezők, illetve a szakmai szervezet véleményét, kérdésjavaslatait várta az Internetkon honlapján. A több ezer beérkezett észrevételből állt össze az a 20 kérdésből álló kérdőív, amelyre július végéig lehet szavazni az internetkon.hu oldalon.

Az előkészítő munka során végig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minél több véleményt megismerjenek, és a szakmai, valamint érdekképviseleti szervezetek nagy számban éltek is a lehetőséggel, mondta el kérdésünkre Deutsch Tamás. „Az elmúlt évtizedekben hullámhegyek és hullámvölgyek is voltak a kormányzat és a digitális ökoszisztéma szereplőinek együttműködésében. Most az az egyöntetű vélemény, hogy komoly, érdemi társadalmi párbeszéd alakult ki”, fogalmazott a miniszteri biztos.

Több mint száz szakmai és társadalmi szervezettel folytattak megbeszélést, ezek 90 százaléka írásban is eljuttatta véleményét a konzultáció szervezőinek. Hasonló számban tárgyaltak piaci szereplőkkel, kis- és nagyvállalatokkal egyaránt. „Nem minden javaslatot fogadtunk el, de soha nem söpörtük le őket az asztalról, mindig érveltünk, igyekeztetünk megértetni álláspontunkat, és ennek nagyon jó visszhangja volt”, tette még hozzá Deutsch Tamás.

 

Tudás és készségek

Bár kétségkívül a hálózatfejlesztés a Digitális Magyarország leglátványosabb, leginkább mérhető és eddig a legmesszebb jutott eleme, a program három másik pillére igyekszik megnyugtató választ adni a DESI adataiból kiolvasható problémákra. Így például már a digitális készségek pillérben is megindult a komoly előkészítő munka, mondja Szani Ferenc, az Infotér oktatási munkacsoportjának vezetője, e-learning szakértő.


A hálózati mappinghez hasonlóan itt is a kiindulási állapot meghatározásával kell kezdeni a munkát. Bár felmérések születtek, módszertanilag pontos viszonyítási pontok még nem állnak rendelkezésre arról, milyen kompetenciák hiányoznak igazán a magyar lakosságnál. Hamarosan viszont elkészülhet az infokommunikációs egységes referencia keretrendszer, amit hozzáigazítanak az európai normákhoz, és akkor már lehet számokról beszélni – addig inkább csak az érzéseinkre hagyatkozhatunk a hiányosságok megállapításánál. Itt ráadásul magasabb szintű kompetenciákról beszélünk: nem egy-egy számítógépes alkalmazást szeretnének elsajátíttatni, hanem az infokommunikációs technológiák összetett felhasználásának képességét.

„Mindenki tud facebookozni. De vajon hányan képesek a Facebookot saját vállalkozásuk szolgálatába állítani? Itt van a hiány, amelyet nem annyira kompetenciák, mint inkább a szemlélet fejlesztésével lehet csökkenteni”, érzékelteti a különbséget Szani Ferenc.

 

Nem oktatás, szemléletformálás

Ez a szemléletformálás érhető tetten a GINOP 3.2.1 és 6.1.2 pályázatokban is. Előbbi a kis- és középvállalkozások szemléletformálását, utóbbi a magánszemélyek digitális kompetenciáinak fejlesztését célozza. De tekintve a néhány fős mikrovállalkozások magas számát az országban, a kkv-k fejlesztése a magánszemélyekre is jótékony hatást gyakorolhat.

Céljait és módszereit tekintve mindkét pályázat szakít a korábbi, oktatási célú kezdeményezésekkel. Nem az alkalmazások használatát akarja megtanítani, hanem azt, hogy egy üzleti vagy magánéleti problémát milyen eszközökkel lehet a leghatékonyabban megoldani. „Nem szabad túlmisztifikálni az informatikát. Az infokommunikáció nem cél, hanem eszköz. Nem kell mindenkinek a legújabb, legdivatosabb technológia, ha egyszerűbben is el tudja végezni a feladatát. Nem azt akarjuk, hogy az emberek minél több időt töltsenek a számítógépek előtt, hanem hogy minél egyszerűbben megoldják problémáikat”, sorolja az új megközelítés lényegét Szani Ferenc.

Ennek megfelelően a mostani pályázatokban nem a klasszikus képzésen, hanem a mentoráláson és a szemléletformáláson lesz a hangsúly. A vállalkozásokban először a rendelkezésükre álló lehetőségeket kell tudatosítani, majd a mentoráláson keresztül elérni, hogy a folyamat végén a kkv-k vezetői már felkészülten tudjanak választani konkrét megoldásokat konkrét üzleti problémákra. „Ha ezt elérjük, a későbbi gazdaságélénkítő programok is sokkal jobban hasznosulhatnak. Most nem mondhatjuk egy kkv-nak, hogy használja a számítási felhőt vállalkozása eredményesebbé tételéhez, mert nem tudja, mi az. De ha már eligazodik a lehetőségek között, érdemes kiírni a különböző gazdaságfejlesztési pályázatokat is, mert megtalálja a saját igényeinek leginkább megfelelő konstrukciót. Akkor már nem csak az ingyen pénzt látja, hanem a fenntartható módon megteremtett hozzáadott értékét”, teszi hozzá Bódi Gábor.

A magánszemélyeket célzó GINOP 6.2.1 pályázatban egyértelmű cél az infokommunikációs technológiákkal szembeni mentális gátak áttörése, illetve annak tudatosítása, hogy a magáncélra használt szoftverek, megoldások (például a közösségi hálózatok) működési alapelvei nem is különböznek olyan nagyon sokban a munka céljaira is használható (például kollaboratív) alkalmazásoktól.

 

Ikt-t a közoktatásba

A Digitális Magyarország a digitális készségek pillér egyik nagy nehézségét a hátrányos helyzetű, erősen motiválatlan lakossági rétegek elérése jelenti. „Nagy részük inaktív, többségük 45 év feletti, így bevonásuk a programokba különösen bonyolult”, említ egy további szempontot Soltész Attila.

Az e-Magyarország pontok hálózata alapvetően jó konstrukció, de működése az emberi ütőérhez hasonlítható: nagy mennyiségben pumpálja a vért (információt, képzést, motivációt) a végpontok közelébe, de minden egyes sejthez (emberhez) már nem ér el. Őket már csak a hajszálerek segítségével lehet elérni: a digitális írástudatlanság felszámolásában is szükség lenne azokra a közösségekre, mikrohálózatokra, amelyek helyben el tudják érni és motiválni képesek az egyes embereket a digitális világba való belépésre. Ilyen közösségek lehetnek a felekezetek, a civil szervezetek, a kisebbségi önkormányzatok vagy éppen a családsegítő szolgálatok, amelyek a hátrányos helyzetű csoportokat érik el, sorolja a lehetőségeket Soltész Attila.

Az Infotér elnöke azt is fontosnak érzi, hogy az infokomunikáció erősebben megjelenjen a köznevelésben, és minél több dedikált informatikai oktatásra kerüljön sor az általános és középiskolákban. Elismeri a jelenlegi köznevelési szakmapolitikai irányítás álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a többi tantárgy oktatásában is meg kell erősíteni az informatikai használatát, de hozzáteszi: a mai kutatások megmutatták az algoritmikus szemléletű gondolkodás előnyeit. „Egyértelmű versenyelőnyt jelenthet egy határozott, erős természettudományi és informatikai szemlélet, amelyet mindenkinek át lehet adni”, teszi még hozzá Soltész Attila.

 

A cégvezetőben a hiba

A fentebb említett okok miatt a DNFP harmadik, e-gazdasági pillérének kiépítéséhez, vagyis a hazai kkv-k infokommunikációs ellátottságának javításához is a humán tényezőkön keresztül vezet az út. Ebben a szektorban több problémát is lát Kott Ferenc, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Informatikai Kollégiumának elnöke.

Sajnos, a kkv-k 40-45 év feletti tulajdonosai, vezetői meglehetősen nagy része digitálisan írástudatlan. Ebben a körben a vállalatvezetési kultúra szintje sem megfelelő, a vezetőknél hiányoznak az általános menedzsment vagy gazdasági-pénzügyi ismeretek, a cégeknél pedig nincsenek egyértelmű folyamatok. Mindezek miatt egyszerűen nem képesek felismerni az infokommunikáció használatában rejlő lehetőségeket sem.

 

Deutsch Tamás miniszteri biztos
Deutsch Tamás miniszteri biztos
 

 

Összességében elmondható, hogy a hazai vállalkozások a működésükhöz szükséges alapvető infokommunikációs eszközöket és szolgáltatásokat (szélessávú internetes hozzáférést, e-közszolgáltatásokat, stb.) sem olyan mértékben veszik igénybe, mint az elvárható, kívánatos lenne. A BellResearch felmérései szerint a mikrovállalkozások 14 százaléka még mindig nem rendelkezik számítógéppel, és a lemaradás nagyon lassan nő. Hasonló az aránya azoknak a vállalkozásoknak is, amelyek nem használnak semmilyen internethozzáférést a működés támogatására. A pár fős cégek tartózkodása mögött sok esetben a cégvezető személyes elzárkózása áll: ő nem látja át, hogy az üzletmenetet mivel tudná támogatni az informatika. Így viszont vállalkozását is elvágja a számítógéptől, az internettől, illetve ezek minden előnyétől és lehetőségétől. Ezek után nem csoda, hogy saját weblappal is a vállalkozások kevesebb mint kétharmada rendelkezik, és ahol van, ott is csak a minimális cégadatokat lehet megtalálni a statikus oldalon. Az ikt-eszközök és szolgáltatások alacsony használati szintje pedig egyértelműen akadályozza a termelékenység és a vállalati hatékonyság növekedését.

Mivel a problémák alapvetően humán jellegűek, a megoldásnak is a humán oldalról kell kiindulnia, foglalja össze a tennivalókat Kott Ferenc. Ennek első lépése a már említett, kétmilliárd forintos keretből gazdálkodó GINOP 3.2.1 pályázat, amely a vállalatvezetők szemléletformálását helyezi előtérbe. Ugyanakkor a GINOP program keretében számos egyéb forrást is biztosítanak a vállalkozásoknak, például folyamatmenedzsment- és e-kereskedelem támogatásra vagy mobil alkalmazások fejlesztésére és bevezetésére. A 2014-2020-as uniós ciklus pályázatai már tükrözni fogják a technológiában bekövetkezett paradigmaváltást, amelyre az egyszeri eszközbeszerzésektől egyre inkább a folytatólagos szolgáltatásvásárlás felé mutat, teszi még hozzá Kott Ferenc. A GINOP 3.2.5 pályázat például kimondottan felhő alapú vállalati szolgáltatások bevezetésére vehető majd igénybe.

 

E-közigazgatás több csatornán

A Digitális Magyarország programban az egyik legnagyobb kihívás a digitális állam, az elektronikus közszolgáltatások – ismeri el Bódi Gábor. Sok szolgáltatás van már ma is, de ezek sokszor nem érhetők el könnyen, nehézkesen kezelhetőek, és maguk az eljárások sem egyszerűek. Ezen mindenképpen változtatni szeretnének.

Egyrészt egyszerűsíteni kívánják a folyamatokat, különösen a nagy gyakoriságúakat. „Az erkölcsi bizonyítvány például semmi olyat nem tartalmaz, amit ne lehetne a nyilvántartásokból megtudni. Ma mégis az állampolgárnak kell beszereznie az igazolást ahelyett, hogy a hivatalok kérnék ki egymástól az adatot”, említ egy példát a helyettes államtitkár. Másrészt egységes ügyintézési szolgáltatási keretrendszert hoznak létre, és ehhez kapcsolódóan megkezdték az általános közigazgatási rendtartás és az új e-ügyintézési törvény előkészítését, amely a tervek szerint még idén elkészülhet és hatályba is léphet. Utóbbi szabályozza majd az állam és ügyfél kapcsolatának kereteit, amelyen belül, egységes logika mentén, megvalósulnak a közszolgáltatási fejlesztések is.

Fontos eleme a fejlesztéseknek, hogy a szolgáltatások több csatornán is elérhetők legyenek. Nagy szerepet szánnak a kormányablakoknak; az e-kártya pedig az ügyfélkapu mellett egy másik belépési pontot jelent majd az elektronikus közszolgáltatásokhoz. A kártyának lesznek azonosító és okmány típusú funkciói is, a felületeket pedig úgy alakítják ki, hogy ezeket minél könnyebben ki lehessen használni. Nem szabad elfeledkeznünk a mobil platformról sem, hiszen egyre többen vannak, akik elsősorban az okostelefonon keresztül tartják a kapcsolatot a digitális világgal.

A digitális közszolgáltatások kapcsán az Infotér két dolgot tart fontosnak, mondja Soltész Attila. Egyrészt, azzal a lendülettel kellene folytatni a közigazgatási háttérrendszerek fejlesztését és összekapcsolását, ami az előző éveket jellemezte, és törekedni kellene a teljes körű online ügyintézés megvalósítására is, mert ebben a legutolsó helyen áll az EU-ban az ország. Másrészt törekedni kell, hogy az elektronikus közszolgáltatások minél könnyebben legyenek igénybe vehetők. E téren jó iránynak tartja az Infotér a felhasználóazonosítás liberalizálását, amely lehetővé teszi majd, hogy egyes ügyeket akár Facebook-azonosítóval is el lehessen intézni.