Címlapon

Vonzások és viszonzások

Egy év alatt két hellyel visszacsúszott ugyan, de Magyarország még mindig Európa hetedik legvonzóbb befektetési célpontja. E pozíció megőrzése érdekében mindenekelőtt politikai és jogi stabilitásra, jó fizikai és távközlési infrastruktúrára, növekvő termelékenységre és vállalkozásbarát adórendszerre van szükség – állítja az egyik nagy könyvvizsgáló cég elemzése. A „szomszédvárban” az uniós pályázatok buktatóit állították aktuális kutatásuk középpontjába.

Kolozsvár helyett Kecskemétre telepíti új, mintegy 200 milliárd forintos beruházással felépül? Mercedes- gyárát a Daimler Benz, és Budapest, nem pedig Wrocaw lesz az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelye – járta be a két hír a hazai sajtót a közelmúltban. A gyorsított engedélyezést élvez? Mercedes- beruházáson kívül további tizenkét projektet kezel hasonlóan, kiemeltként a kormány; az átlagosan fél évvel gyorsabb engedélyeztetés egyúttal azt jelenti – árulta el Bajnai Gordon fejlesztési és gazdasági miniszter –, hogy gyorsul az európai uniós pénzek lehívásának lehetősége is.

A miniszter szerint összesen már mintegy 350 kiemelt fejlesztési projekt fut, csaknem 1800 milliárd forint beruházási értéken. Az eddig jóváhagyott projektek gazdái dönt?en önkormányzatok és állami szervek, bár a jogszabály magánbefektetők számára sem zárja ki a lehetőséget, 2008-tól azonban már csak komplett megvalósíthatósági tanulmánnyal lehet pályázni a kiemelt fejlesztési projekt címre, a szerződéskötéshez pedig engedélyezési és közbeszerzési terv, valamint költség– haszon elemzés is szükséges.

Az ITD Hungary menedzselésében az év első öt hónapjában tizenöt pozitív befektet?i döntés született 131 milliárd forint tervezett értékben, csaknem 3400 munkahelyet teremtve. Sajtóértesülések szerint jelenleg harminchat nagybefektetővel folytat tárgyalásokat az ITDH, s ha minden beruházás megvalósul, mintegy 509 milliárd forint érkezhet az országba.

Nem mindegy azonban, milyen ágazatokba. A legtöbb megkeresés még mindig az autóiparból és a gépiparból származott, de az ITDH szerint nagy a befektet?i érdekl?dés az elektronika és a megújuló energia területein, valamint az infokommunikáció, a logisztika, a turisztika és a biotechnológia iránt is.

Felmért vonzerő

Közép- és Kelet-Európa országainak az újabb termelőüzemek fogadása mellett a szolgáltató ágazatok betelepülésére is fel kell készülniük – figyelmeztet az Ernst & Young Európa vonzóképességéről készült, nemrégiben ismertetett tanulmánya. „Miközben a Nyugat-Európába vetett invesztíciós hajlandóság csökkenni látszik, Kína és Oroszország egyre népszerűbb befektet?i célpont. Magyarország abban bízhat, hogy a nyugat-európai multinacionális cégek szolgáltatási feladatait veszi át, ehhez azonban egyebek mellett infrastrukturális és technológiai fejlesztésekre, valamint adócsökkentésre is szükség van” – fogalmazott a felmérést értékelve az Ernst & Young magyarországi vezérigazgatója. Havas István elmondta: az új projektek számát tekintve – az amerikai befektetők kedvenc terepeként – az Egyesült Királyság vezet 713 projekttel, Magyarország a maga 135 új projektjével a kilencedik.

Csakhogy míg Nyugat-Európában az értékesítéssel és a marketingtevékenységgel kapcsolatos befektetések aránya 42 százalék, addig Magyarországon ezek csak 14 százalékot tesznek ki; az ipari beruházások részesedése a kontinens nyugati felén 27, nálunk 55 százalék. Vagyis Nyugat- Európa már most nyitottabb az alacsonyabb munkaerő-igényű szolgáltatási szektor iránt, s az ipari projektek nagy részét Kelet-Európába koncentrálja. Régiónkban tavaly az összes külföldi tőkebefektetés 87 százaléka a gyártói szektorban összpontosult, s ebből az autóipar az új munkahelyek 30, az elektronika a 15, a számítástechnika a 6, a villamos ipar az 5 százalékát teremtette meg, míg tőlünk nyugatra a szolgáltatások felé billen a mérleg: a munkahelyteremtésből az autógyártás 9, az elektronika 5, a számítástechnika 0,6, a villamos ipar 3 százalékkal részesedett.

Közép-Kelet-Európának azonban hamarosan Nyugat-Európáéhoz hasonló váltásra kell felkészülnie. A világ kinyílt: a befektetők egyre inkább az ázsiai fogyasztók vásárlóerejében látják a növekedés lehetőségét. Bár tavaly – jórészt a földrajzi közelségnek és a jó infrastruktúrának, valamint a munkaerő alacsonyabb költségének köszönhetően – még 21 százalékkal nőttek a nyugat-európai vállalatok keleteurópai befektetései, de a vállalatvezetők igazából már a kínai, az indiai és az oroszországi helyszíneket keresik, és visszavennének észak-amerikai, nyugat-, illetve kelet-európai invesztícióikból.

Mindezek miatt – fejtette ki Havas István – Magyarországnak időben kell lépéseket tennie az európai multinacionális cégek szolgáltatási funkcióinak kiszolgálásáért. A vállalatvezetők több mint fele szerint – a hasonló kultúra, az azonos időzóna, a földrajzi közelség okán – Budapest, Prága vagy Varsó a kihelyezett szolgáltatóközpontok ideális helyszíne lehet, amennyiben jó irányba mozdul a kutatásfejlesztés, folytatódik az infrastrukturális és technológiai fejlesztések támogatása, rugalmasabbakká válnak a szabályozások, csökkennek az adók és az adminisztrációs terhek, s végül az oktatási rendszer is alkalmazkodik a változó munkaerő-piaci igényekhez.

Terhelt vonzerő

Bár az utóbbi években, elsősorban politikai és makrogazdasági tényezők következtében, összességében romlott a magyar gazdaság versenyképessége, a széles értelemben vett infrastruktúra – a közlekedés, a telekommunikáció, az oktatás, a tudományos és kutatási kapacitások – területén megőrződtek a viszonylag jó pozíciók. Ez pedig kedvező feltételt biztosít ahhoz, hogy a jövőben is vonzó maradjon az ország a szolgáltatások irányába eltolódó európai tőkebefektetési piacon – szögezte le a tanulmány megállapításaira reagálva Egyed Géza.

A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium szakállamtitkára ugyanakkor úgy fogalmazott: gazdasági fejlettségét tekintve Magyarország tranzitország: nálunk már kevesebb tőke áramlik az iparba, mint keleti szomszédainknál. Ha az ország rontott is versenyképességi helyzetén – ami több felmérés szerint így van –, annak Egyed Géza szerint elsősorban politikai okai vannak. A helyzet javításához főleg az adórendszer torzító hatásainak, valamint az adminisztratív terheknek a csökkentésére, az uniós források hatékony felhasználására, a versenykörnyezet erősítésére, a korrupció visszaszorítására, a munkaerő-kínálat bővítésére, a vállalkozói szektor kutatási-fejlesztési befektetéseinek ösztönzésére, a vállalkozói kultúra emelésére van szükség.

A fentieken kívül a magyar költségvetés szerkezetét és az újraelosztás nagyságát tartja a versenyképességet leginkább hátráltató tényezőnek Osz­kó Péter, a Deloitte magyarországi elnök-vezérigazgatója. Amíg ugyanis a gdp arányában számított elvonások mértéke 6-10 százalékkal haladja meg a környező országokét, addig a versenyképesség hiányát nem maga az adórendszer okozza, hanem azok a költségvetési kiadások, amelyeket az adórendszernek finanszíroznia kell. Az újraelosztás csökkentése nélkül pedig érdemi javulásra kis esélyt lát Oszkó Péter az adórendszer szerkezetében.

Egyedi kedvezmények

Márpedig az a körülmény, hogy az elmúlt években a fogyasztást terhelő adók csökkenése mellett a foglalkoztatást terhelő adók növekedtek nagyobb arányban, éppen a magasabb hozzáadott érték? tevékenységeket és a kvalifikált munkaerőt foglalkoztató vállalkozókat sújtja még hátrányosabban. A hazai adószerkezet tehát sajnos éppen annak a fejlődési folyamatnak szab gátat, amelynek során a gépipari típusú beruházásokat egyre inkább fel kellene váltaniuk a kutató-, illetve szolgáltatóközpontoknak, miközben az előbbiekért egyre kevésbé vagy egyre nagyobb támogatások árán fogunk csak tudni versenyezni az ázsiai régiókkal.

Ennek ellenére Oszkó Péter szerint az elmúlt időszakban a kormány, úgy tűnik, sokkal inkább egyedi támogatásokkal és kedvezményekkel igyekszik hazánkat vonzóvá tenni a nagyberuházók számára, mintsem a munkaügyi szabályozás, az adórendszer és az azokhoz szükséges költségvetési szerkezetátalakítások határozott megkezdésével. Míg az utóbbi összességében nyilván nagyobb áldozatokat feltételezne a költségvetés kiadási oldalán, azonban sokkal intenzívebben lenne képes olyan befektetéseket és tevékenységeket Magyarországra vonzani, amelyek illeszkednének a hazai infrastruktúra, munkaerőpiac – és általában a gazdaság – szerkezetéhez és fejlettségi szintjéhez. Ehhez képest a jelenlegi szabályozási környezetben intenzív támogatáspolitikával is csupán egy-két, a nyilvánosság számára bemutatható, de a gazdasági szereplők többsége számára legfeljebb közömbösként értékelhető beruházás hazánkba vonzását lehet biztosítani. Ilyen feltételek közepette a magas adóterhelés ellensúlyozásaként a hangsúly egyre inkább a támogatások és egyedi kedvezmények elnyerése felé tolódott.

Pályázati buktatók

Míg a térség országai a nagybefektetésekért, az önkormányzatok és a vállalkozások a pályázati támogatásokért versenyeznek. A sikerhez azonban nemcsak jó pályázatra, hanem részletes és körültekintő szervezésre is szükség van, hiszen az amúgy megfelelően előkészített pályázat is elbukhat néhány hiba miatt, s a hibák évekkel a támogatási pénzek felhasználása után is jelentkezhetnek – figyelmeztet a Deloitte.

Reiniger Róbert, a környezetvédelmi tanácsadási üzletág igazgatója az állami és önkormányzati szektor pályázatai kapcsán elmondta: a tapasztalt pályázatíró cégek működésének köszönhetően általában javultak a pályázatok, ám ennek ellenére sem ritka, hogy a későbbi ellenőrzés során, de még a beadás előtt az egész pályázat sikerét veszélyeztető hibára bukkannak.

„Egy pályázat mindig papírmunka: a pályázati döntéshozók általában nem találkoznak a pályázókkal, csak a dokumentumokkal, amelyek alapján döntenek a támogatás odaítéléséről. A pályázati dokumentáció gerincét a megvalósíthatósági tanulmány adja – ebben lehet világosan összefoglalni, mit szeretne az önkormányzat az adott közösség számára megvalósítani, miért van arra szükség, kik lesznek a haszonélvez?i, mennyibe fog kerülni, és hogyan tudja a megvalósulás után évtizedeken keresztül üzemeltetni. A leggyakoribb hiba az, hogy az önkormányzatok – igyekezvén megfelelni a támogathatósági kritériumoknak – ezekhez próbálják igazítani az adatokat. Ha az Európai Unió a megvalósulást követő nyolc év során bármikor ellenőrzést végez, csak azt vizsgálhatja, mi szerepelt a költség–haszon elemzésben, s hogy az megvalósult-e” – emlékeztetett Reiniger Róbert.

A Deloitte szakemberei szerint nem ritka az sem, hogy gazdasági értelemben irreális vállalkozást tűznek maguk elé az önkormányzatok. Például ahelyett, hogy regionális társulást hoznának létre hulladékkezelő üzem megvalósítására, „ha van a szomszéd falunak, nekünk még nagyobb legyen” alapon önállóan vágnak bele a pályázatba. A túltervezett létesítmény mindenekelőtt drága, nem üzemeltethető gazdaságosan, ráadásul az unió szigorúan ellenőrzi a megadott peremfeltételeket (például a közműdíjak emelését), és jellemzően meg tudja ítélni azt, hogy mennyire életszerűek a költség–haszon elemzésben megfogalmazott körülmények – mutatott rá a környezetvédelmi tanácsadási üzletág igazgatója.

Természetesen a lakosság örül, ha a település uniós forrásból új hulladékhasznosító, szemétégető vagy víztisztító rendszerrel gazdagodik. Az azonban már nem örömteli, ha csak utólag tudja meg, hogy ennek milyen ára van. „Az Európai Unió előírja, hogy a közvéleményt minden uniós támogatásról tájékoztatni kell. Itt azonban nem szabad megállni. Az érintetteket időben kell tájékoztatni arról is, ha a létesítmény megvalósulása után emelkedik a szolgáltatási díj” – emlékeztetett Reiniger Róbert.

Közbeszerzés

A közösségi támogatásokból megvalósuló projektek végrehajtóit – például a tervezőt, az építtet?t, az üzemeltet?t, a pr- tanácsadót, a felügyelő mérnököt – minden esetben közbeszerzési eljárásban kell kiválasztani. Ám sok közbeszerzéssel kapcsolatban merül fel, hogy azokat egyik vagy másik pályázóra „szabták”. A Deloitte szakembere elmondta: a tanácsadók tevékenysége elsősorban az erre utaló elemek kiszűrésére irányul. Reiniger Róbert a közbeszerzési törvény napirenden lévő módosításával kapcsolatban megjegyezte: remélhető, hogy sikerül több, a közbeszerzési folyamat átláthatóságát, egyszerűsítését, gyorsítását szolgáló javaslat elfogadtatása.

A pályázatok dokumentációjának minőségbiztosítási tapasztalatait összegezve kijelentette: az intézményrendszer is több tapasztalatot mutat, több segédlet áll a pályázók rendelkezésére, s így megvan a lehetőség arra, hogy a pályázatok jó minőségűek, megalapozottak, támogathatóak legyenek, és ne kerüljön sor a támogatás meg- vagy visszavonására.

Időben kezdeni

Az önkormányzati és állami szektorhoz hasonlóan a vállalkozások pályázataira is jellemző a fejlődés, és az új tapasztalatok általában beépülnek a következő kiírások feltételrendszerébe – vette át a szót Márkus Csaba, a Deloitte EU-tanácsadási üzletágának igazgatója. A vállalatok számára kiírt pályázatokban is vannak ugyanakkor – részben a kellő körültekintés hiányán, részben a vállalatok teljesítőképességével, illetve a piac működésével kapcsolatos tervezésen alapuló – hibák, amelyek kezelhetőségét a pályázónak alaposan mérlegelnie kell.

A vállalatoknak üzletmenetükkel kell összhangba hozniuk a pályázatokat, ami azok sajátos ütemezése miatt általában nem egyszerű. Az egyik klasszikus nehézség, hogy a beruházási terv nem feltétlenül pályázatképes időbeli korlátok vagy a pályázati kiírásban szereplő vállalási kötelezettségek miatt, azaz ha a pályázó elképzelése és a pályázati feltételek alapján bemutatható projekt jelentősen eltér egymástól. Vannak pályázók, akik ilyen helyzetben hajlandóak radikálisan megváltoztatni eredeti terveiket. Ez átmenetileg növeli ugyan esélyüket a támogatás elnyerésére, hosszú távon azonban beláthatatlan következményekkel jár, hiszen a pályázó számára idegen feltételekkel – és üzleti elképzeléseivel ellentétesen – valószínűleg nem tud fenntartható és jól működő projektet létrehozni.

A tanácsadók szerint jobb, ha a cégvezetés a várható hatást is látja, mielőtt pályázati kérelem benyújtásáról dönt. Szintén gyakori probléma a korai kezdés: a projektkezdés időpontja nem előzheti meg a benyújtott pályázatról szóló írásbeli visszaigazolás időpontját. Minthogy azonban a pályázati kiírások meghatározott ideig vannak nyitva, egyes pályázatképes projekteket inkább elhalasztanak a támogatás reményében, másoknál viszont későn kapnak észbe a vezetők.

A Deloitte tapasztalatai szerint célszerű már a projektkezdés előtt egy-másfél évvel elemezni a pályázati-támogatási lehetőségeket, illetve megvizsgálni azt, hogy tudja-e kompenzálni a támogatás a meg nem valósult beruházás miatt kiesett bevételeket.

„Célszerű ezt olyan beruházásoknál is mérlegre tenni, amelyeknél kérdés az is, hogy azok Magyarországon vagy más országokban valósuljanak-e meg” – tette hozzá Márkus Csaba.

Konstrukció, lehívás

Persze nemcsak a pályázók ítélhetik meg tévesen saját lehetőségeiket. Gyakori csapda az is, hogy a kiíró helyezi irreálisan magasra az elvárásait. Például ésszerű keretek között nem teljesíthető éves árbevételt vagy üzletileg elfogadhatatlan eszközbeszerzéseket ír elő, s így végül lehívatlan keretösszegek maradnak.

Mielőtt a sikeres pályázó fellélegezne, érdemes odafigyelnie a pályázati folyamat vége felé jelentkező csapdákra is, ugyanis meglehetősen sok idő telik el a pályázat elkészítése, beadása, visszaigazolása, a támogatási szerződés megkötése és a támogatás lehívása között. Nagyrészt a pályázási kedv élénkülésének – az ügyintézők túlterheltségének – köszönhető, hogy sok, 2007 első felében kiírt pályázat még nem jutott el az utolsó fázisig. Az elhúzódó folyamat a pályázó számára a finanszírozás csúszását jelenti. A pályázatíró cégek azonban általában csak a siker kapujáig kísérik a cégeket, pedig a támogatások lehívása újabb megoldandó feladatokkal jár. Márkus Csaba emlékeztetett: lehetőleg olyan tanácsadót válasszanak a vállalatvezetők, amelyik nemcsak a pályázatok egyes fázisait ismeri, hanem folyamatában képes átlátni és értelmezni azokat.