Honnan kerülhetnek ki a munkaerőpiacról ma fájón hiányzó informatikusok? Az egyetemi képzések mellett milyen szinten enyhíthetik a hiányt a pár hónapos bootcamp képzések?
A felsőoktatás egyedül nem képes a helyzetet orvosolni, ez azonban nem csak rajta múlik. A demográfiai viszonyok miatt nem nő a felsőoktatásba jelentkezők száma, és közöttük sem a műszaki képzések a legnépszerűbbek. A mintegy 100 ezer jelentkezőből körülbelül 18 ezer az, aki műszaki-informatikai területre jelentkezik, mondta az ITEXEC 2021 konferencián megtartott, kihelyezett ITB Clubon Charaf Hassan, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) dékánja.
A mérnökinformatikusok képzésében a BME VIK viszi a prímet: tavaly több mint 670 hallgatót vettek fel alapképzésre, ezzel pedig már közelítik a 700 körüli kapacitáshatárt. Minden képzési szintet összevetve idén minden korábbinál több, 1215 informatikusi diplomát adnak ki a VIK-en. Közöttük van az a mintegy 85 hallgató, akik most végzik el azt a 2018-ban indított üzemmérnök informatikus (BProf) képzést, amelyet kimondottan az ipar igényeit meghallgatva indított el a BME. A hároméves kurzuson jóval több és mélyebb gyakorlati ismerethez juthatnak a hallgatók, mint a hagyományos képzések pár hetes nyári gyakorlatain.
|
Mekkora a hiány? Az elmúlt években valóságos számháború dúl azzal kapcsolatban, hogy mekkora is az informatikushiány Magyarországon. A tavalyi, az IVSZ, az ITM és a KIFÜ megbízásából készült „Munkaerőpiaci felmérés 2020” szerint jelenleg 9 ezer informatikusi álláshely betöltetlen Magyarországon, ami háromszorosa a 2015-ben mért 3 ezernek. Ugyanakkor a piac ideális esetben akár 44 ezer szakembert is fel tudna szívni, a gazdaság és a vállalkozások egyre fokozódó digitalizálódásának köszönhetően. |
Mire elég néhány hónap?
A BProf képzés is felveti a kérdést, hogy mennyi elméleti és mennyi gyakorlati tudásra van szüksége az informatikusnak ahhoz, hogy boldoguljon a munkaerőpiacon. A munkaerőhiány következtében megjelentek a bootcamp jellegű képzések, ahol jellemzően három-tizenkét hónap alatt junior programozót faragnak olyanokból is, akik nem rendelkeznek előzetes informatikai ismeretekkel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bootcampekben végzettek is viszonylag könnyen el tudnak helyezkedni (a jelentkezők között sok a diplomás).
Más kérdés, hogy az így megszerzett tudás hosszabb távon mire lesz elegendő. Az iskolák üzemeltetői szerint 5-10 év szakmai gyakorlat után ilyen háttérrel is elérhetők a szenior állások. Egészen másképp látja ezt Charaf Hassan. Mint mondja, alapismeretek nélkül nincs képzett informatikus. Kódolni meg lehet tanulni hónapok alatt, de ha valakinél hiányoznak a matematikai alapismeretek, ha nincs tisztában az algoritmusok jellemzőivel, ha nem látja a „nagy képet”, csak nehezen lesz képes átlépni egy bizonyos szintet.
Ez nem azt jelenti, hogy feleslegesnek tartaná a bootcamp-jellegű képzéseket, hangsúlyozta a VIK dékánja. Azt viszont lényegesnek tartja, hogy az informatikai szakmán belül különböztessék meg az egyes részterületeket és az azokhoz szükséges tudást, készségeket. Hozzátette még: egyetemi végzettség mellett is fontos a tudás folyamatos frissen tartása.
Együttműködés több szinten
A feszítő informatikushiány miatt számos cég szívesen alkalmaz egyetemistákat is, ami a junior munkaerő megtalálásának egyik bevált módozata. A Schönherz Iskolaszövetkezet az elmúlt 26 évben mintegy 26 ezer informatikushallgatót közvetített ki a piacra, mondta Lovas István, az iskolaszövetkezet vezetője. A megoldás sikerét mutatja, hogy az így felvett egyetemisták csaknem háromnegyedének az lesz az első „hivatalos” munkahelye is, ahova kiközvetítették őket.
Más módja is van annak, hogy a cégek az egyetemekről jussanak junior munkaerőhöz, fedi fel Charaf Hassan. A megszokott szakmai gyakorlat mellett lehet például témákat ajánlani a mesterhallgatóknak; a VIK-en a témák 70 százaléka már most is külső felektől származik. A tanszékek nagyon szívesen ajánlanak hallgatókat cégeknek projekt jellegű feladatokra: a hallgatók érdemi szakmai munkát tudnak végezni a cégnél, miközben a feladatért krediteket is kapnak. „Az, hogy később sikerül-e megtartani a hallgatót a cégnek, már kettejükön múlik”, tette hozzá a VIK dékánja.
A következő fokozat már az, amikor a vállalat formális keretek között dolgozik együtt kutatócsoportokkal, tanszékekkel. Ilyenkor konkrét ipari projektekbe lehet bevonni hallgatókat, akár többet is. „Az egyetem részéről nem szívesség, hanem kötelesség, hogy nyisson az ipar felé, mert az informatikát nem lehet fiókból megtanulni, azt élesben kell gyakorolni”, fogalmazott Charaf Hassan.
Belső továbbképzéssel
Érzik ezt a vállalkozások is. Az ITB Club résztvevőinek elmondásából kiderült, hogy nem ragaszkodnak feltétlenül a diplomához, viszont vannak munkakörök, amelyekbe a felsőoktatásból jövőket keresik. Nagy Róbert, a NISZ üzemeltetési vezérigazgató-helyettese például bevallotta, hogy ő nem tudja, munkatársai között milyen arányban vannak a diplomások. Abban ugyanakkor biztos, hogy például a szoftvertervezői munkakörökre a felsőoktatásból érkezőket keresik, mert bennük van meg az a képesség, amely ehhez a munkához kell. Más a helyzet az információbiztonságnál. Ott a gyakorlati úton megszerzett tapasztalat sokkal többet számít, mint az oktatás során felszedett tudás.
Más vállalatoknál is előfordul, hogy nem találnak olyan szakembert a piacon, aki rendelkezne a számukra szükséges tudással. Az EY Magyarország például az etikus hekkerek és más információbiztonsági szakemberek képzését végzi cégen belül, mert nem akarják őket más cégektől elcsábítani, mondta Zala Mihály, a vállalat IT- és technológiai tanácsadásért felelős vezetője. Hasonló a helyzet a MAVIR-nál is, tette hozzá Gazdag Ferenc, az MVM Csoport digitális transzformációs központjának vezetője: az áramhálózati rendszerirányítónál olyan speciális szaktudásra van szükség, amelyet nem is nagyon érdemes iskolában oktatni. A hozzájuk kerülő friss diplomások egy évig csak tanulnak, mert egyedül még nem végezhetik azt a munkát, amire felvették őket.
Schopp Attila
