A hazai oktatásnak is át kell alakulnia a világ más országainak oktatásához hasonlóan, hiszen jelenleg elsősorban a kész megoldások ismeretére épülő analóg világ készségeit, értékrendjét, tudását, megoldáskészletét adja át. A jövőben egyre inkább az ismeretlen problémák ismeretlen megoldásainak felfedezése lesz az elvárás.
A közoktatásban jelenleg részt vevő, közel 1,3 millió gyerek mind fiatalabb a Google-nél, azaz egyetlen napot sem éltek a keresőóriás mindentudó szolgáltatása nélkül. „Ezzel szemben, akik most tanítják őket, könyvek, lexikonok, professzorok által előminősített információkra támaszkodhattak, nem kellett készségszinten szelektálni a milliónyi hamis információt kiszűrve. A nemzetközi összehasonlító méréseken az látszik, hogy tízből egy gyerek tud különbséget tenni tény és vélemény között, Ebben még előrelépést kell elérni, mert az élet minden területén szükség van arra, hogy a milliónyi, nem előszűrt információból kiválasszuk, validáljuk és alkalmazzuk azt az egy információt, amire szükségünk van”, fogalmazta meg Horváth Ádám, a Digitális Jólét Program állandó szakértője.
Van, ahol már jelen, van, ahol még várat magára
Ez a háttere annak a változásnak, amely azt feltételezi, hogy az iskola fő feladata már nem az, hogy egy meghatározott, előre definiált ismerethalmazt adjon át, hanem az, hogy digitális készségekkel, digitális írástudással ruházza fel a gyereket, hogy az el tudjon igazodni a digitális világ információrengetegében, a virtuális térben. A hazai oktatási rendszer jelen állapotában nem alkalmas erre, ugyanakkor Horváth Ádám szerint nincs ok az aggodalomra, mert képes lesz megoldani ezt a házi feladatot.
|
Tanári felmérés a Digitális Iskola Programból
A Vodafone Alapítvány épp most készíti kutatást. Eddig 355 válaszadó vett részt a még folyó kutatásban, a részeredmények is beszédesek:
– a kitöltők között 10 tanárból 8 küldte el a feladatokat és gyakorlatokat tanulóinak emailben az otthonoktatás időszakában (konkrétan 78,9%);
– a megkérdezett tanárok nem használják digitális eszközeiket a mindennapi problémák megoldására, például mozijegy vásárlására (23,1%), ételrendelésre online (25,1%) vagy vonatjegy vásárlására (18,5%). De használják a közösségi médián keresztüli kommunikációhoz, például a Messengerhez (87,3%) vagy emailek írásához (87,3%).
– a felmérésben résztvevők 80%-a rendszeresen használ ICT-eszközöket a tanításhoz, a „rendszeres” háromból egy alkalmat jelent.
|
A jövőt illetően megfogalmazható optimista és pesszimista forgatókönyv is. Előbbi szerint a járványhelyzetben született tapasztalatok mielőbb beépülnek az oktatás napi rutinjába, ezzel pedig a magyar közoktatás is elindul a digitális transzformáció felé. Ez a transzformáció azonban nem pusztán a digitalizációt jelenti. Komoly szemléletbeli változás szükséges ahhoz, hogy a jövőben eredményes lehessen az oktatás, amelyben a diákok szívesen és aktívan vesznek részt. Ehhez azonban játék alapú tanulás, akciópedagógia szükséges, amihez hozzátartozik a pedagógusi soft skillek fejlesztése is. Azokban az iskolákban, osztályokban, ahol a tavaszi távoktatásban megtanult új, digitális megoldások közül néhányat már sikerült beépíteni a mindennapokba, ott a jelenlegi átállás vélhetőleg egyszerűbben zajlik.
Oldott jövőkép
Ha az oktatás jövőjét nem lokális, hanem globális szemszögből vizsgáljuk, Horváth Ádám szerint a jövő iskolája egy olyan közösségi tér lesz, ahol nem a hagyományos 45 perces órákba zsúfolják majd a tudnivalót, sőt, tanórára és szünetre sem lesz szükség ebben a formában, ahogy még tanteremre sem. Nyugat-Európa bizonyos részein már találni erre példát. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az iskola belső terei feloldódnak, univerzális tanulási térré válnak, amelyben különböző tanulási szakaszok elemei jelennek meg. „Itt nem értelmezhető sem a tanterem sem a tanóra fogalma, hiszen a diákok az iskola területén szabadon mozoghatnak, helyiségről helyiségre, hogy a feladat megoldásához szükséges információt maguk gyűjtsék be, majd osszák meg tanulótársaikkal.
A másik lényegi változás, hogy a jövő iskolájában tematikus problémák köré épül a tananyag, ahol a jelenkor digitális készségeinek pallérozására van szükség a megoldáshoz való eljutásához, szemben a tantárgyak tudományterületi enklávéival. Azt gondolom, hogy oktatást, mint olyat, jellegéből fakadóan digitális eszközökkel végzik majd. Véleményem szerint nem létezik digitális vagy hagyományos oktatás: csak jó vagy rossz”, mondta Horváth Ádám.
Az alkalmazott digitális platformok:
|
PowerPoint
|
76%
|
|
Youtube
|
68%
|
|
Google Classroom
|
54%
|
|
Redmenta
|
43%
|
|
Wordwall
|
46%
|
|
Kahoot
|
42%
|
