A digitális államot nem elég kiépíteni, annak használatára meg kell tanítani még a fiatal generációkat is.
A tavalyi évben megújult Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) legfontosabb feladatának tekinti, hogy az informatika a kormányzás és a közigazgatási szolgáltatások hatékony eszköze legyen – mondja Vágujhelyi Ferenc, a szervezet elnöke. Az informatikában óriási lehetőségek rejtőznek az állam működtetésének gyorsabbá, hatékonyabbá és olcsóbbá tételére.
A kormányzati célok eléréséhez vezető úton a mérföldkövek már adottak: egységes és egységesen irányított a kormányzati informatikai infrastruktúra, létrejött a különböző ágazatok közötti adatalapú együttműködés, és egyre inkább jellemző a már megszerzett készségekre, képességekre épülő fejlesztések megvalósítása.
Ugyanakkor az elmúlt tíz évben csak részben készültek el azok az alapok, amelyek egy egységes keretrendszert biztosíthattak volna a kormányzati informatikai rendszereknek. Az együttműködést lehetővé tevő – és egyben kikényszerítő – infrastruktúrák, képességek és kapacitások számos esetben nem elsősorban informatikai, hanem sokkal inkább államigazgatási és jogi beavatkozásokat igényelnek. Véleményünk szerint az egyik legfontosabb lépés a közigazgatásban az egységes fogalomhasználat és a digitalizációt elősegítő folyamat-tervezés kialakítása. Ezek megvalósítása növeli az átláthatóságot, és érezhetően javítja a hatékonyságot a vezetők, a közigazgatásban dolgozók és az ügyfelek számára egyaránt, fogalmaz az NHIT elnöke.
Figyelmet kell fordítani arra is, hogy az állampolgárokban – különös tekintettel a fiatal generációkra – megerősödjön a digitális állam-élmény. Miközben a fiatalok nagyon ügyesen vásárolnak az okostelefonjuk segítségével, akár még egyetemi vizsgára is jelentkeznek ezen a módon, de ha közigazgatási ügyet kell intézniük, nagyon gyakran nem jut eszükbe ez a megoldás.
Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az államigazgatásnak egy olyan világban kell helyt állnia, ahol a közösségi média, a nagy keresőszolgáltatók és online piacterek jobban ismerik az egyén gondjait, örömét és vágyait, mint a róluk döntést hozó vezetők. Ezek a szolgáltatások éppen nélkülözhetetlenségük miatt jelentenek társadalmi méretű kihívást, ha kivonják magukat a bennük élő közösség kontrollja alól, ha nem vetik alá magukat sem a bírói, sem a végrehajtó hatalomnak, azaz szelektálnak a működésüket szabályozó törvények között. A világon mindenütt küzdenek a problémával, beleértve magukat az érintett adatcégeket is, így a megoldás keresésében szerencsére nem vagyunk egyedül.
