Megkérdeztük

Birkner Zoltán, NKFIH
Birkner Zoltán, NKFIH
Forrás: ITB
Legyenek az egyetemek a tudás kapui!

Mindenkiből lehet innovátor

Az innováció lehetősége minden piaci szereplőnél adott, csak éppen el kell hitetni a vállalkozásokkal, hogy nekik is van keresnivalójuk ezen a téren. Magyarország most készülő új KFI stratégiájában a vállalkozásokon túl az egyetemeknek is a korábbinál nagyobb szerep jut majd – mondja Birkner Zoltán, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnöke.

– Egyértelműen látszik, hogy az új kormányzat alaposan belenyúl az eddigi kutatás-fejlesztési és innovációs rendszerbe és finanszírozásba. Ezzel kapcsolatban sokan attól félnek, hogy az alapkutatások minden tekintetben háttérbe szorulnak az innovációhoz képest. Mennyire tartja megalapozottnak ezeket a félelmeket?

– Nem kérdés, hogy az alapkutatásokra továbbra is szükség van, és ez a tudásteremtés megmarad a klasszikus szereplőknél: az egyetemeknél, az Akadémiánál és a kutatóintézeteknél. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy az innovációnak is erősödnie kell. Ez alapvetően a vállalatok területe, és ők abban érdekeltek, hogy a tudásból termék, szolgáltatás vagy akár hatékonyabb belső folyamat legyen. A K+F és az innováció között van kapcsolat, de azt látni kell, hogy innováció nemcsak nagy ívű kutatások nyomán születhet, hanem adott esetben a gyártósor mellett is kipattanhat egy jó ötlet valakinek a fejéből. Az ország innovációs képességének növeléséhez pedig az egyik legfontosabb feladat az innovációnak a megismertetése.

– Ez alatt mit kell értenünk?

– A gazdasági élet minden szereplőjében tudatosítani kell, hogy az innováció mennyire fontos, ugyanakkor mennyire hétköznapi feladat. Nemcsak a nemzetközi nagyvállalatok képesek innoválni, hanem akármelyik kkv is. Az is innováció, ha számítógépet vonok be a rendszerem működésébe, felülvizsgálom a 25 éves berögződött céges folyamatokat, és újratervezem a működésemet; ha új üzleti modelleket vezetek be, vagy ha újraértelmezem a cégem szerepét az ellátási láncban. Az innovációs folyamatokat be kell vezetni a mindennapokba. Ezért is rendkívül fontos, hogy már egy minisztérium is kiemelten foglalkozik az innovációval. Ennek köszönhetően az államigazgatásban is egyre gyakrabban kerül elő a kifejezés.

– Hogyan veszi ki a részét a folyamatból az NKFIH?

– Mindenképpen sokkal szorosabb kapcsolatot akarunk kialakítani a vállalkozásokkal, különösen a közepes méretű cégekkel. Ma százas nagyságrendű azon vállalkozások száma, amelyekkel egy év alatt találkozunk – ezt több ezerre szeretnénk emelni. Országosan minden megyeszékhelyen szervezünk eseményeket, ahol az innovációs ökoszisztéma minden szereplőjével, kiemelten pedig a vállalatokkal találkozhatunk. Célunk elsősorban, hogy felélesszük az innovációs kedvet és megismerjük a vállalatok igényeit és lehetőségeit, megtaláljuk a kapcsolódási pontokat.

– Jelenleg számos kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia, program fut egymás mellett. Hogyan épülnek egymásra, hogyan egészítik ki egymást?

– Ezek a programok már bő fél évtizeddel ezelőtt születtek, és egy-két éven belül véget is érnek. Ezért készül az ITM-ben – a mi aktív közreműködésünk mellett – Magyarország új, a 2021–2030 közötti időszakra szóló KFI stratégiája. Ebben végiggondoljuk a társadalmi célokat, a prioritásokat, a beavatkozási pontokat és nem utolsósorban a finanszírozást. Ami az utóbbit illeti, annyi már bizonyos, hogy kettéválik a kutatási-fejlesztési és az innovációs tevékenység finanszírozása. A vállalati befizetésekből gazdálkodó Innovációs Alapból eddig alapkutatásokra is jutott pénz, de ez a jövőben nem így lesz, a forrásokat markánsan szétválasztjuk.

Szakmai pálya

– 1994–2001: középiskolai tanár Nagykanizsán

– 2001–2008: a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának megbízott vezetője

– 2010-től a Pannon Egyetem docense

– 2014–2018: a Pannon Egyetem Soós Ernő Víztechnológiai Kutató-Fejlesztő Központjának vezetője

– 2018. július 1-től az NKFIH elnöke

 

– Elegendő pénz áll rendelkezésre a szükséges KFI tevékenységek támogatására?

– Az egyik fontos célkitűzésünk pontosan az, hogy az eddigieknél kiegyenlítettebb legyen a kutatás-fejlesztés és az innováció támogatása. A vállalati befizetésekből álló Innovációs Alapban évente 70-80 milliárd forint gyűlik össze, a K+F pedig állami- és európai pályázati forrásokból kerül finanszírozásra. Mindkettő összegét növelni kellene, persze nem a járulék emelésével, hanem újabb állami források bevonásával.

De nem feledkezhetünk meg a közvetlen brüsszeli forrásokról sem: ezekből az egész közép-kelet-európai régió kevéssé vette ki a részét. A következő költségvetési periódusban az EU a korábbiaknál jóval nagyobb összeget fordít központilag KFI-re. Ha az ebben való részvételünket meg tudnánk duplázni, az önmagában több tízmilliárd forint plusz forrást jelentene a hazai ökoszisztémában.

– Milyen módszerekkel kívánják biztosítani, hogy a források minél jobbanhasznosuljanak?

– A jelenlegi pályázati struktúrát megörökölte az NKFIH mostani vezetése. Az egyik első feladatunk az volt, hogy felmérjük, melyik konstrukció működik jól, melyek hasznosak és melyeken kellene változtatni – szakmai és pályázói szemmel. Mielőtt kitalálnánk az új programokat és finanszírozási formákat, megnézzük, hogy milyen volt az eddigi működés. A felmérés eredményeiről még korai lenne beszélni, nem olyan régen indult el ez a munka. De 2019-ben már előállunk új konstrukciókkal, és mire 2020-21-re életbe lép az új stratégia, abba már az első egy-két év tapasztalatait is be lehet építeni.

– Az ITM vezetői többször is kifejtették, hogy az egyetemeknek fontos szerepet szánnak a KFI ökoszisztémában. Erről tudna néhány szót mondani?

– Én is úgy vélem, hogy az egyetemeknek központi szerepet kell játszaniuk. Nemcsak a tudástermelésnek, a kutatás-fejlesztésnek fontos helyszínei az egyetemek, hanem ott zajlik a tömeges tudásátadás is. Az elmúlt évek célirányos pályázatainak köszönhetően már a vállalati szférával is egyre szorosabbak és sokrétűbbek a kapcsolataik. Ezt szeretnénk még tovább erősíteni és még több területre kiterjeszteni. Az egyetemek legyenek kapuk, amelyeken keresztül a tudás a társadalom felé áramlik, és nem csupán az oktatási tevékenység révén. Szeretnénk, ha szerepet vállalnának az egyetemek például a startupok támogatásában, a technológiatranszferben, a szabadalmaztatásban vagy akár a pályázatok előkészítésében.

– Mennyire alkalmasak az egyetemek ezeknek a szerepeknek a betöltésére?

– Egyetemenként változó mértékben vannak még hiányosságok, és alapvetően a piaci szemlélet erősítése a lényeg. Óriási tudáskészlettel rendelkeznek, de erre a tudásra piaci szemmel is kell tekinteni. Meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet hétköznapi értékké tenni, a vállalatoknak átadni vagy velük közösen létrehozni piacképes termékeket. Ez hosszú és nehéz folyamat lesz, hiszen komoly szemléletváltásra van szükség. Szerencsére ez már elindult. Egyrészt ennek az előszele a felsőoktatási és ipari együttműködési program, amely a tudás piacosításának is a programja. Másrészt szintén ebbe az irányba mutatnak az egyetemi kiválósági programok, amelyek azt célozzák, hogy az óriási globális versenyben a magyar egyetemek találják meg azt az egy-két területet, amelyekben igazán jók tudnak lenni. A mi szerepünk az lesz, hogy ezt minél hatékonyabban támogassuk.