Wifit építeni többnyire nem nagy ördöngösség. No de méteres vasbetonfalak között, amelyeket azért építettek, hogy mindenféle sugárzást megfogjanak? Van, akinek ott is sikerült, mégpedig saját erőből, a legújabb wireless technológiával.
Nem panaszkodhatnak a sávszélesség hiányára az MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI) csillebérci telephelyén dolgozó kutatók és mérnökök. A campuson található intézeteket optikai gerinchálózat köti össze; ez csatlakozik az RMKI hálózati központjába, amely az intézet három épületében mintegy 600 végpontot kapcsol be – mondja Huba Géza rendszermérnök.
Huba Géza, RMKI
Mivel itt szinte mindenki használ noteszgépet is, ez magával hozta a vezeték
nélküli hálózatok iránti igényt. Költségvetési intézmény lévén ezt a kérést nem
lehetett azonnal kielégíteni: a tervezgetés három évvel ezelőtt indult, de csak
tavaly, a második félévben kezdődhetett a megvalósítás.
Kiérlelt követelmények
A hosszú tervezési időszak arra mindenképpen jó volt, hogy a vezeték nélküli hálózattal szemben támasztott követelményeket alaposan végiggondolják. Teljes lefedettséget akartak, néhány érthető kivétellel (zuhanyozók vagy olyan mérőhelyek, ahol éppenséggel nem kívánatos „idegen” rádióhullámok jelenléte). Az egyes épületeken belül (és azok között) szükség volt roaming-szolgáltatásra – a kapcsolat megszakadása nélkül lehessen átsétálni egyik munkahelyről a másikra.
Ami a technikai részleteket illeti: IEEE 802.11b/g szabvány szerinti infrastruktúrát terveztek kiépíteni, a vásárolt eszközök azonban lehetővé teszik az újabb n szabvány felé történő bővítést is. Elengedhetetlen volt a központi menedzselhetőség, a több hálózati azonosító kezelése – a munkatársak és a vendégek hozzáférési jogosultságainak elkülönítésére – és a korszerű titkosítás (WPA2 Enterprise), sorolja Huba Géza.
Tervezett építés
A teljes hálózat megtervezését a Fluke Networks célszoftverével végezte el Huba Géza, és jó okkal. Az RMKI nem szokványos irodaház: az intézetben működik részecskegyorsító és sugárzó berendezés is. Az épületek szerkezete ennek megfelelő: akadnak itt méter vastag betonfalak, némelyikben acélháló; más falakba ólomlemezeket építettek be; megint máshol fém álpadlók verik vissza a jeleket; vannak gipszkartonból épített dolgozószobák is. „Megadtuk az építészeti alaprajzot, az épületszerkezeti jellemzőket és a kiválasztott eszközök műszaki paramétereit, majd kezdődhetett a szimuláció” – meséli Huba Géza.
Az intézet több gyártótól is kért ajánlatot: a műszaki tartalom közel azonos volt, a D-Link eszközökből kiépített infrastruktúra viszont csak felébe-harmadába került. A követelményeknek maximálisan megfelelő legolcsóbb megoldás technológiai újdonságot is hozott: a unified wireless switching technológiával kiépült vezeték nélküli hálózat teljes mértékben integrálódik a vezetékes hálózatba, így annak menedzsmentje – jogosultságkezelés, titkosítás, jelerő, csatornaválasztás, hibakezelés – ugyanúgy központosított, mint a már megszokott vezetékes hálózatnál.
A technológia kínálta automatizmusnak köszönhetően, az egyszer megfelelően beállított vezeték nélküli hálózat külön karbantartást nem igényel.
A beállításokhoz a választott gyártó, a D-Link, illetve partnere a KFKI a tervezés első lépéseitől az üzemeltetéshez szükséges oktatásig minden segítséget megadott.
Zavartalanul bővíthető
A megvalósítás során elengedhetetlen volt a zavarmérés is: egy ilyen környezetben soha nem lehet tudni, hogy a wlan-nal van hiba vagy valamelyik berendezés rf-szórása zavarja meg a hálózatot. Egy kicsi, netbookra csatlakoztatható eszköz, illetve célműszer elemezte a spektrumot, láthatóvá tette a „légteret” – említi Huba Géza.
A megoldás rugalmasságának köszönhetően a vezérlő switchre 802.11n szabványnak megfelelő ap-k is csatlakoztathatók, amelyekre közösségi tereknél (konferenciatermek, tárgyalók) van szükség, ahol egyszerre sokan akarják elérni a hálózatot; de megmarad a mostani, szintén teljes lefedettséget biztosító wlan-hálózat.
