IT Business Online

Bútortól a vezetői székig

„Ide nekem az oroszlánt is!” – a Szentivánéji álom egyik, szállóigévé lett mondata jutott eszembe, miközben Ablonczy Balázs arról beszélt, hogy miként lett a jogi egyetemre is jelentkező későbbi villamosmérnökből az SAP vállalatvezetője.

„Nem azért villamosmérnök a végzettségem, mert mindig is mérnök akartam lenni. A matematika nagyon jól ment, és a pontjaim is jók voltak, így beiratkoztam. A mérnökség azonban nem kötött le annyira. Nem éreztem, hogy ki tudnék teljesedni benne. De elvégeztem, és mérnökként helyezkedtem el az AT&T-nél, telefonközpontok felprogramozásán, paraméterezésén dolgoztam” – mesélt karrierjének kezdetéről a szakember.

Az első szakmai reveláció a munkában töltött hatodik hónap után jött el, egy megbeszélés után. „Minden hónapban volt staff meeting, ahol az ügyvezető igazgató elmondta, milyen sikerek és sikeres üzletkötések voltak adott időszakban. Rendszeresen a sales volt kiemelve, szóban és anyagilag is elismerve. Ez a fajta fejlődés és gyors előrelépési lehetőség a mérnöki pályán azonban nem volt meg. Ekkor jöttem rá, hogy az előbbi az inkább nekem való.”

A siker azonban nem adta magát könnyen. A fiatal pályakezdőt nyugalomra intették, de az ösztönből fakadó zsigeri motiváció utat tört magának, így nem sokkal később a Xeroxnál találta magát. „Először telesales-esként dolgoztam, majd sales-esként, fokozatosan másztam meg a szamárlétrát. Hét évvel később, 2002-ben pedig én lettem a Xerox Magyarország ügyvezető igazgatója. Gyakorlatilag itt nőttem bele az üzletember típusú vezetői pozícióba – meséli Ablonczy Balázs. – Egyébként soha nem ijedtem meg attól, ha tenni kellett valamit. Tizenhat éves koromtól dolgozom. Először nyaranta kőműves, műköves mellett dolgoztam, majd pedig szinte minden hétvégén bútort szállítottam. A műszaki főiskolát úgy végeztem el, hogy a pénteki napjaim is a bútorozással teltek. Meg akartam teremteni azt a saját anyagi hátteret, ami nem terheli a szülői kasszát.”

Az első eladott fénymásoló

A csitíthatatlan motiváltság és az ambiciózus attitűd meghozta gyümölcsét, mert a Xeroxtól kezdve nem volt megállás. Az út innen a Magyar Telekomhoz, mint üzletágvezető-helyettes, majd ügyvezető igazgatóként a Duna Elektronikához, végezetül pedig az SAP-hoz vezetett. A szerencsés csillagzat a felfelé ívelő karrierhez persze nem elég magyarázat.

„A sikereim egyik alapja a szorgalom. Amikor a Xeroxnál dolgoztam telesales-esként, a harmadik napomon eladtam egy fénymásolót, ami talán a mai napig rekordnak számít. Persze, nem azért adtam el, mert mindent tudtam a fénymásolókról, hanem azért, mert ebédidőben bent maradtam az irodában. Megcsörrent a telefon, én vettem fel és valaki épp vásárolni akart egy fénymásolót. Aztán végigvezettem az eladási folyamatot” – mesélte az üzletember.

Van azonban másik összetevője is a siker receptjének. Ablonczy Balázs szavaival élve, soha nem kapott könnyű feladatokat, ez pedig hozzásegítette ahhoz, hogy felfedezze azon képességét, hogy meglássa a nehéz helyzetekből való kiutat, megoldást. Ez utóbbi tetten érhető volt az SAP esetében is, ami a kutyaszorítóból Ablonczy vezetése alatt került ki és virágzott fel.

„Ha változást akarunk elérni, akkor a dolgokat máshogy kell csinálni” – osztotta meg velünk az egyik legkedveltebb mondását, ami akár a mottójának is tekinthető. „Meg kell találni, mit és hogyan tehetünk másként. Ha ez megvan, akkor össze kell állítani egy jó csapatot. Nyilván senki sem tökéletes, épp ezért nem arra törekszem, hogy a tökéletes embert vegyem fel, hanem arra, hogy jó hozzáállású munkatársat találjak, segítsem őt abban, amiben kevésbé teljesít megfelelően, és erősítsem abban, amiben ügyes – ez az egyik vezetői elvem.”

Vezetni és főnöknek lenni nem ugyanaz

„Ami engem alapjaimban meghatároz, az a gyors gondolkodás, a határozottság és a jó helyzetfelismerés. De ez biztos genetikailag kódolt dolog, és a szüleimtől örököltem” – mondja nevetve. A személyiségből fakadó és tanult vezetői készségeken túl a másik legfontosabb dolognak pedig a kommunikációt tartja. „Mivel tinédzserként sokféle közegben megfordultam a nyári, hétvégi munkák során, így nem csak a mérnökemberekkel értem meg magam. Amikor a piacon bútort árulsz vagy az egyetemen szaktársakkal beszélsz, sok különböző szemléletmóddal találkozol. Meg kell tanulni alkalmazkodni a helyzethez, bele kell tudni gondolni a másik helyzetébe. Nekem ez az egyik erősségem, valószínűleg a sokfajta múltbeli tapasztalatnak köszönhetően” – fogalmazott a menedzser.

A vezető legfontosabb tulajdonsága szerinte, hogy képes legyen kommunikációs szinten is alkalmazkodni az adott szituációhoz, akár tárgyalásról, akár a cégben jelentkező helyzetről van szó. Legyen mindig következetes és tartsa be az ígéreteit. „Ha lelkesíteni kell, akkor lelkesítsen, ha oda kell csapni az asztalra, akkor csapjon oda. Ha a vezető eltervez valamit, akkor alakítsa úgy a dolgokat, hogy meg is valósuljon a terve. De legyen kompromisszumképes és belátó, mert képesnek kell lenni elfogadni azt, ha valaki logikus érveléssel meggyőz az ellentétes vélemény igazáról. Néha az sem árt, ha sejted, hogy rossz irányt választott, de elengeded, mert amit saját bőrön tapasztalunk, annak erősebb nyoma marad. Ezeket a helyzeteket fontos érteni, átlátni és ahhoz alkalmazkodni. Az a fajta képesség, hogy megtaláld a helyzethez illő hangot és viselkedést, a legfontosabb képesség, a jó csapatépítés alapja” – részletezi Ablonczy Balázs, aki szerint a jó csapat a siker egyik alapköve, a csapat alapja pedig a bizalmi együttműködés – az, hogy ne csak azért tegyék a dolgukat a csapattagok, mert muszáj, és ne csak akkor kérdezzenek, ha nem értenek valamit.

A hullámvasút vége

„El akarom érni a 40 százalék piaci részesedést, mielőtt 40 leszek!” – mondta anno az SAP hazai exvezére, aki mindezt nem foghegyről, önteltségtől vezérelve vetette oda, hanem egyszerű magabiztossággal. Mintha csak a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne. Pedig a világgazdasági válság után ez bátor kijelentés volt egy 35 éves vezetőtől. Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy ellenszélben is vitorlázott.

„Sok dolog van, amire büszke lehetek az eddigi pályafutásom során. Például büszke vagyok arra, hogy a Xerox ügyvezetőként a cég nagyobb árbevételi számokat produkált, mint Lengyelország a régióban” – elevenítette fel Ablonczy.

Kronológiai sorrendben haladva a következő emlékezetes szakmai pillanata az egységes sales-szolgáltatás kiépítése volt a Telekomnál projektszponzorként. „Akkor raktuk le azokat az alapokat, amelyekre ma a T-Systems, mint önálló cég építette a tudását. A legbüszkébb talán mégis az SAP-nál elért sikerekre vagyok. A piaci részesedés 32 százalékról 58 százalékra emelkedett, ami mögött komoly munka áll. Amikor átvettem a céget, mindenki azt mondta, hogy a 30 százalékos piaci részesedés fölött nincs tovább. Akkor fogalmaztam meg azt, hogy el akarom érni a 40 százalék piaci részesedést, mielőtt 40 leszek.”

Sikerült is. A 40 százaléknak 58 százalék lett a vége, nem beszélve arról, hogy az árbevétel is jócskán megugrott. Szinte a teljes felsőoktatás is már SAP-platformon működik, és számos új partner, top 100-as nagyvállalat is érkezett a céghez.

„Azt akartam elérni, hogy az SAP-t ki tudjuk hozni abból a percepcióból, ami az egész piacot jellemezte a céggel kapcsolatban. Ez sikerült is. Viszont a sikerhez az kellett, hogy mi, a kollégák, illetve a piac is elhiggye, hogy ki tudunk lábalni belőle. Nem volt elég csak beszélni a sok új innovációról, amit az SAP kifejlesztett vagy akvirált – legyen az vezetői információs rendszer, adatbázis vagy felhőmegoldások –, hanem meg is kellett csinálni, le kellett tudni szállítani a rendszert és elégedett ügyfeleket kellett generálni. Itt is a »máshogy másként« elv érvényesült” – tette hozzá az üzletember.

Újjáépült Róma, leköszönt a vezér

A fenti sikerszériát olvasva nyilván sokakban felmerült a kérdés, hogy miért hagyja ott valaki a céget épp a legjobban menő időszakban.

„Van egy érdekes fordulat, ami vissza-visszaköszön az életemben. Anno a Xeroxtól azért jöttem el, mert miután 29 évesen a cég globális történelemének legfiatalabbjaként bekerültem a vezetői székbe, két év múlva újabb országokat kaptam, és még több országot akartak adni. Az idő tájt már megszülettek a gyermekeim, és tudtam, hogy nem akarok még többet utazni. Nem akarok reptéri businessman lenni” – meséli Ablonczy Balázs.

Ekkor jött a második szakmai fordulópont: úgy döntött, hogy olyan céget keres, mely országhatáron belül van, szakmailag érdekes és karrierszinten is előrelépést jelent. Akkoriban ez a Matáv volt, amit aztán még egy kitérő követett, és végül jött az SAP.

„Az SAP-hoz már akkor is vonzódtam, mint brand, amikor még a pályám elején voltam” – idézi fel a szakember, de a siker és a közös érdeklődés ellenére olybá tűnik, hogy a történelem megismétli önmagát. „A mostani helyzet oka hasonló. Elég régóta vagyok felső vezető, és elég régóta vagyok a szakmában ahhoz, hogy tudjam, mi az, amit szeretnék csinálni, és mi az, amit nem. Egy kicsit elfáradtam, és úgy érzem, már abszolút kiteljesedtem. Persze lehetne ezt tovább csinálni, de most nem ilyen jellegű kihívásokat keresek, és nem is olyat, ami szép névjegykártyával jár. Amit az SAP-ért jó szívvel, jó kedvvel csináltam, annak itt ez a vége” – fogalmazott Ablonczy Balázs.

Üdvözlégy a jövőnek

A távozás hírét övező kíváncsiság másik markáns felvetése azt firtatja, hogy vajon az SAP leköszönő vezérének milyen tervei vannak a jövőre nézve. „A piacot jellemzi egy olyanfajta gondolkodásmód is, ami azt feltételezi, hogy aki egy nemzetközi cégnél dolgozott, az nem tud saját céget építeni, és úgy gondolják, hogy csak hasonló pozícióban tud érvényesülni. Én az SAP-t is úgy építettem, mintha a sajátom lenne. Az az igazság, hogy nem sokan hiszik el, hogy nem tudom, mit fogok csinálni. De a helyzet az, hogy egyelőre tényleg nem tudom, és nem is akarom tudni. Az biztos, hogy legalább 3-6 hónapot pihenéssel töltök, feltöltődöm, utazok, regenerálódom, és persze többet szeretnék teniszezni, mint az elmúlt időszakban” – avatott be minket a terveibe, és azt is elárulta, hogy két nagy kedvence van a tenisz élsportban: Roger Federer és Andre Agassi.

Arra a kérdésre viszont, hogy hol képzeli el magát öt év múlva, elég konkrét választ adott: „Üzletemberként látom magam öt év múlva is, és azt gondolom, hogy a magyar piacon fogok befektetéseket, üzletet építeni. Ugyan még nem tudom, hol és hogyan, de azt gondolom, hogy saját bizniszt szeretnék, akár többet is. Ez az, ahol öt év múlva legszívesebben látnám magam. Nem titokzatoskodásból nem mondok többet, egyszerűen csak még minden képlékeny és formálódik.”

Ki is az az Ablonczy Balázs?

Beszélgetésünket ezzel a furcsa kérdéssel nyitottam – no, nem azért, mert tudatlanságom akartam álcázni, pusztán kíváncsi voltam, hogy a sikert sikerre halmozó vezér mely tulajdonságait tartja fontosnak. Nos, határozott, szorgalmas, jó családapa, ügyes kommunikátor – röviden és tömören így jellemezte magát, de mire a beszélgetés végére értünk, rájöttem, hogy valószínűleg szerénykedett önmaga bemutatásakor. Az SAP volt vezetőjének karrierútja, életszemlélete, személyisége, példa lehet a feltörekvő menedzsergenerációnak.