Az informatika világába a kreativitás és az innováció lehetősége vonzotta; fejlesztőként kezdte karrierjét 28 éve, most fejlesztési igazgató. Végigjárta a ranglétrát és eközben mindvégig hűséges maradt ahhoz a céghez, ahol pályafutását kezdte: a NEXON-nál. Mint mondja, náluk, a fejlesztésen születik a jövő és ez adja a munka izgalmát. Barna Istvánnal beszélgettünk.
– Napjainkban, amikor a munkaerő intenzív vándorlásban van, ritka kincsnek számít, ha egy szakember a több évtizedes pályafutása során egyetlen cégre fókuszál.
– Ez részben személyiségfüggő kérdés: az számít, ki hogyan éli meg a karrierjét. Sokan csak azért váltanak, mert új kihívásokat keresnek. Ha valaki már elért valamit egy adott területen, úgy érezheti, hogy megismert mindent, pedig nem feltétlen találkozott az összes kihívással. Számomra az egyik legfontosabb szempont, hogy változatos legyen a munka, mindig legyenek új feladatok – ez nálunk adott. 1991-ben kerültem a NEXON-hoz, és jól sikerült az egymásra találás. Nagyszerű érzés, hogy mindegyik termékverziónknál jelen voltam, és egyre meghatározóbb részem lehetett abban, mit és hogyan hozunk létre.
– Milyen főbb állomások jelzik a karrierjét?
– Sok területen sikerült dolgoznom, de mindig a termék közelében maradtam, és mindig változatos feladatokkal foglalkoztam. Kezdetben fejlesztőként dolgoztam, majd ahogy fejlődtem szakmailag és emberileg is az évek során, vezetői feladatokat is rám bíztak. Több szinten voltam fejlesztési vezető, de foglalkoztam a termék definíciójának a vezetésével és minőségbiztosítással is, két éve pedig az 50 fős fejlesztési ágazatnak vagyok az igazgatója.
– Gondolom, volt rá példa, hogy megpróbálták más céghez csábítani…
– Voltak megkeresések, de mindig akkor érkeztek, amikor új küldetést, motivációt kaptam cégen belül, így könnyű volt nemet mondani.
– Mennyire befolyásolhatja a fluktuáció a karriert?
– Ha nagy a változás, a mozgás, sokkal nehezebben lehet elérni a célokat, ezért alapvetően fontos, hogy legyen belső stabilitás a cégnél. A NEXON kis cégből indult és fejlődött, növekedett, ahogyan a pályafutásom is: a feladataim, a pozícióim együtt változtak, fejlődtek a céggel.
– Ha már szóba kerültek a kihívások, mi jelenti most a legnagyobb feladatot?
– Gyorsan változó piacnak fejlesztenünk olyan termékeket, melyek megfelelnek a kihívásoknak: korszerűek, könnyen használhatóak és szerethetőek a felhasználóink számára. Ezen termékeket megfogalmazni, előállítani és stabilan tartani – nos, mindenképpen ez jelenti a legnagyobb feladatot. Emellett az aktuális céljaink között szerepel a külföldi terjeszkedés, most látjuk elérkezettnek az időt arra, hogy termékünket a szélesebb piacon is megmutassuk.
Ami pedig a kérdés humán oldalát illeti, napjaink munkaerőpiacán különösen fontos, hogy olyan célokat és értékeket mutassunk, amelyekkel azonosulni tudnak a kollégák, és olyan szakmai környezetet teremtsünk számukra, amelyben szívesen és motiváltan dolgoznak. A csapat akkor teljesít jól, ha a célok mellé tud állni, és minden egyes tagja érzi, hogy amivel foglalkozik, az hasznos, értékteremtő.
– Mi az, ami a munkaidőn túl a feltöltődést jelenti az életében?
– A feltöltődés nekem a családot, a velük töltött időt és örömöt jelenti. Mindent, amit az életem során eddig elértem, azt a családom támogatásának köszönhetem. Amikor útkeresési kérdéseim voltak anno, az édesanyám mellettem állt és támogatott a hitével. Ez a szeretetteljes támogatás és feltétlen bizalom az, amit annak idején kaptam tőle, és amit én is tovább szeretnék adni a gyermekeimnek.
