ITexec

Data slavery.jpg
Forrás: ITB
ITBusiness&Technology 2020

Rohanunk az adatrabszolgaságba

Pimaszabbul nem is nyithatta volna meg előadásával Papp László a nemzetközi piackutató és tanácsadó Gartner képviseletében az idei ITBusiness&Technology konferenciát. „Az adat az új gyémánt” – ezt az alcímet viselte a múlt hét keddjén a Telekom székházának konferenciaközpontjában megrendezett szakmai csúcstalálkozó, és erre Papp László azt mondja, hogy adatkezelési kőkorszakban élünk.
Meg azt is mondja, hogy adatkatasztrófa felé haladunk.

Sokunk orrát pöckölgette e kijelentéseivel a Gartner képviselője. Szerintem azoknak, akik feszülten figyelték a nyitóelőadását, szinte mindnek meg lehet a maga elbaltázott adatelemzési története, amelynek nagy rössel ugrottak neki, de végül semmire sem jutottak vele, és amelyet senki sem prezentál büszkén szakmai összejöveteleken, hanem inkább az érintettek ezt az egész rémtörténetet igyekeznek a főnökeik, kollégáik felejtésének homályába taszajtani.
Úgy hozta a sors, hogy egy darab ideig én is részese lehettem egy különös erőfeszítésnek, amelyet végül a siker nem koronázta – ahogyan ez az egykori kollégáimmal folytatott tényfeltáró telefonbeszélgetésekből kiderült.

A kétezres évek első évtizedének közepe táján az ország egyik vezető hírportáljánál tevékenykedtem, ahol szemtanúja és haszonélvezője lehettem az online médiumok iránti érdeklődés exponenciális növekedésének. A felhasználók belépéséről, a portálon való mozgásukról szóló adatokat egy úgynevezett logfájlban gyűjtötte az informatikai rendszer, és az IT-s srácok rendszeresen beszámoltak e naponta elmentett fájl növekedéséről. Próbáltam megerőltetni a memóriámat, hogy mekkora is volt akkoriban ez az állomány, valószínűleg gigabájtos nagyságrendű lehetett, de ezt itt és most nem tudom megerősíteni (egykori kollégáim sem emlékeztek ilyen részletekre).
Felmerült, először talán az informatikusokban, hogy kellene kezdeni valamit ezzel a fájllal, biztosan ki lehetne belőle nyerni olyan információkat, amelyek révén a felhasználói élmény javítható lenne (e dolgot akkoriban nem így neveztük, de lényegében ezt értettük alatta), és esetleg olyan információk is kibányászhatók lennének belőle, amelyek révén többletbevételekre tehetnénk szert vagy/és pontosabban targetálhatnánk hirdetőink kereskedelmi üzeneteit.
Nehezen formálódott a projektindító dokumentum és talán még nehezebben a hozzárendelendő erőforrások terve (értsd: mibe fog ez nekünk kerülni?), nem is szólva arról, hogy bizony meg kellett volna mondani, hogy milyen haszonnal, konkrét üzleti előnnyel vagy extrabevétellel, profittal jár majd a projekt, ha megvalósul.
Egyik volt kollégám szerint a formálódási szakaszban stagnált a szóban forgó projekt még a 2007-es távozásom után is, aztán szép csendben kilehelte a lelkét, amennyiben egy meg sem született projekt képes ilyenre.
Érdekes megjegyezni, különösen az online médiában kevéssé jártasak számára, hogy a világhálón működő médiumok (is) rengeteg információval bírnak látogatóikról, azoknak demográfiájáról, viselkedéséről, ám ezeket az információkhoz – a túlnyomó többség esetében – nem saját elemző rendszereik révén jutnak, hanem olyan világcégek szolgáltatásait igénybe véve, amelyek minden bizonnyal többet tudnak a médiumok viselkedéséről és látogatóiról, mint maguk a működtetők.

Én még egy pimasz állítással kiegészíteném Papp Laci előadását: rohanunk az adatrabszolgaságba. Ugyanis olyan is van, hogy adatok feldolgozására nem képes az adatokat létrehozó rendszer működtetője, például azért, mert nem ért hozzá, vagy azért, mert nincs hozzá erőforrása. Ha bizonyos adatok processzálása üzleti haszonnal járhat, megjelenhetnek a nagy nemzetközi vállalatok a brutális infrastruktúrájukkal, és – néhány üveggyöngyért és korty tüzesvízért cserébe – saját vagyonukat hizlalhatják a feldolgozásra képtelenek tulajdonában lévő adatokból.