ITexec

digital_sovereignity.jpg
Forrás: stormshield.com
Szakmapolitika

Szuverenitás a digitális térben

Az amerikai tövű és központú informatikai világcég egyik meghatározó vezetője úgy döntött, hogy visszavonul, de előtte körbejárja a vállalat nemzetközi birodalmát. Hazánkba is eljutott, és az itteni leányvállalat vezetője elintézte, hogy válthassak néhány szót a távozó nagy emberrel. A múlt század kilencvenes évtizedének közepén történt találkozó egy akkor elhangzott mondat különössége miatt örökre emlékezetes marad számomra. Nemrég, amikor az Európa digitális szuverenitásáról szóló dokumentumokat lapozgattam, ismét felidéztem e csevegést.

Ültünk a techcég akkoriban furcsának tűnő teljesen nyitott irodaterében, amelyben a leányvállalat első emberének sem volt saját szobája vagy üvegkreclije, hanem csak egy sima asztala, és a világ dolgairól csevegtünk a nagy amerikai emberrel, aki nem mellesleg bejáratos volt a washingtoni Fehér Házba is. Nem emlékszem, miként keveredtünk beszélgetésünkben arra pontra, amikor azt firtattam, hogy mit gondol, Európának mi lehet a szerepe az informatikai világ építésében.

Megjegyzem, hogy akkoriban az informatikai technológiában egyértelmű volt az amerikai dominancia, az informatika szinte mindegyik rétegében az Újvilágból valók voltak a meghatározó szállítók. Akkoriban még Távol-Kelet, elsősorban Tajvan, a hardvergyártásban jeleskedett, a nagy Kína magával volt elfoglalva, és a fene se gondolta volna, hogy alig 20 év múlva mekkora befolyása lesz a világ digitális gazdaságának egészére. Az is igaz, hogy akkoriban még sehol se voltak a közösségi hálók, Mark Zuckerberg még egy általános iskola padjait koptatta.

A nagy ember a kérdésemre azt találta mondani, hogy Európáé a felhasználói szerep. Így, egyszerűen és tömören fogalmazta meg azt, hogy az öreg kontinens csak maradjon a nem kicsit elhájasodott ülepén, és élvezze, hogy a technológia bőséges kosarából – anyagi tehetsége szerint – vételezhet.

Belépve a huszonegyedik század második évtizedébe, brüsszeli kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy itt az ideje, hogy foglalkozzunk a digitális szuverenitásunk kérdésével. A „Digital Sovereignty for Europe” címet viselő, idén júliusban az Európai Parlament Kutató Szolgálata által az „Irány a reziliensebb EU felé” sorozatban kiadott dolgozat első mondata így hangzik: „Egyre nő az aggodalom amiatt, hogy az állampolgárok, az üzleti vállalkozások és az EU tagállamai fokozatosan veszítik el ellenőrzésüket az adataik, az innovációs kapacitásaik és azon képességük felett, amellyel szabályozásokat alakíthatnának és kényszeríthetnének ki a digitális környezetben.”

Érdemes végiglapozni ezt a mindössze 12 oldalas dokumentumot, mert érdekes lenyomata annak, hogy miként gondolkodnak az unió irreverzibilisnek tűnő térvesztéséről a digitális területen azok, akik az unió döntéshozóinak szolgálnak cselekvésre, új szakmapolitikai irányok kidolgozására inspiráló gyúanyaggal.

Ajánlatos olykor a napi hajszában leszegett fejünket felemelni és körbetekinteni, hogy lássuk, hol tartunk, merre is vezet az az út, amelyet választottunk. A digitális szuverenitás nemzeti szinten is értelmezhető, talán még tisztábban és egyszerűbben is, mint az unió magasságaiban. A digitális területen egyre újabb kritikus kérdésekre szükséges megtalálni a jövőálló válaszokat, ha szuverenitásunk megőrzése a prioritásaink közé tartozik.