Minden
elterjedt böngésző akár több hónapra visszamenőleg is képes megmutatni a
felhasználó által „érintett” weboldalak címét, a látogatás dátumát és
gyakoriságát. Használjunk akár Microsoft Internet Explorert, Google Chrome-ot,
Mozilla Firefoxot, Apple Safarit vagy Opera Browsert, a Crtl-H (azaz history)
gombra előugrik az
„Előzmények” panel.
Mikor lehet
kellemetlen a böngészős előéletünk nyilvánosságra kerülése? Például, ha
előszeretettel látogatunk úgynevezett huncut helyeket. Gyerek, feleség, barát,
ellenség is láthatja, mivel múlatjuk az időt. A Ctrl-H panelben törölhetjük is
a historyt, sőt, a böngésző átmeneti gyorstárolóját is. Érdemes is időközönként
megtenni. Fürgébbé tehetjük rendszerünket.
Sajnos, a
nyomok eltüntetéséhez nem elég az „Előzmények” ürítése. A címsorba való
beíráskor az elterjedt böngészők prediktív, „kitaláló” algoritmussal
kedveskednek. De ha egy idegen kezd beírni egy címet, és ha az hasonlít egy
korábban általunk begépelthez, akkor azt a böngésző készségesen bárkinek
felkínálja, hadd spóroljon ő is a gépeléssel…
Egy szó, mint
száz, legyünk körültekintőek. Ha olyan gépen dolgozunk, amelyhez más is
hozzáférhet, illetve ha nyilvános helyen (könyvtárban, egyetemen,
internetkávézóban, külföldön hotelben stb.) nézegetjük leveleinket webes
levelezőben, akkor erősen javasolt, hogy leplezzük tevékenységünket, nehogy
illetéktelenek nem kívánt következtetéseket vonjanak le rólunk. (Az már
elvárható, hogy kilépünk a levelezőből, amikor felállunk a gépünktől akár két
percre is. Igaz?!)
Kedves
szülők! Lehet, hogy célszerű, ha a Ctrl-H szolgáltatásokat nem ismertetjük
serdületlen gyermekükkel. Így esetleg megtudhatják, vajon merre csatangolt a
virtuális térben leszármazottjuk.
Mobilböngészők és böngészgetők
Óriási pezsgést
vitt a mobilböngészők fejlesztői körébe, hogy 2009-2010-től exponenciálisan
növekvő számú interneteléréssel rendelkező okostelefon és tablet árasztotta el
a piacot. A 25 év alatti amerikai fiatalok körében végzett felmérés alapján
minden negyedik már csak mobileszközön keresztül internetezik.
Általában
kijelenthető, hogy az Apple iOS-es és androidos eszközök esetében a gyári,
vagyis az operációs rendszerbe beépített böngésző bizonyul a
legelterjedtebbnek. Androidon még jó pár versenyző látszik a „radaron”: Opera,
Dolphin, Firefox, Maxthon, Chrome, Boat Browser stb. Együtt összesen sem érik
el a 20 százalékot. Az egyes Android-változatokban mindig az adott eszközre
optimalizált Chrome-klón található. A Windows Phone-univerzumban magától
értetődően az Internet Explorer a király.
Vállalati szinten
A helyi
hálózat és az internet közé beiktatott proxy (Lásd a „Proxy szerver” keretet!)
megnyugtatóan és teljeskörűen megoldja a böngészés biztonságát és kordában
tartását, vállalati szintű naplózását. Ezért ma már nem ez a fő probléma. Hanem
a mobileszközök. Amíg a vállalati wifin keresztül kommunikálnak, amelyet ugye
a
proxy „őriz”, addig nem lehet baj.
Ha vállalati
mobilokban gondolkodunk, amelyek zárt rendszerben tudnak csak böngészni egy, az
erre a célra szolgáló, méretezhető Safe Browseren keresztül, akkor még
vpn-titkosításra sincs szükség, a böngésző alapú vállalati alkalmazások
közvetlenül is használhatók (ha kis képernyős változatukat is kifejlesztették).
Viszont ez a böngésző nem tud elérni akármit, csak azt, amit a rendszergazdák
engedélyeztek rajta. Ekkor szintén működik az összvállalati
böngésző-naplóállomány, amelyből személyre szólóan kérhetünk riportokat, ki,
hol, mikor mennyit internetezett. Blokkolóóra helyett is használható!
Általában egy
Microsoft Sharepoint Server (online vagy telepített) végzi az egyes
mobileszközök és a központi szerver alkalmazás és adatbázisok közötti
szinkronizálást, a jogosultságok kezelését, a munkatársak ki- és
bejelentkezését.
A vállalati
internethasználati statisztikákat a rendszergazda vagy az informatikai részleg
a telepített proxyszerverből tudja kinyerni, beleértve az összvállalati
böngésző előzményadatait is.
Browser Timeline |
---|
1991: WorldWideWeb, Nexus (még a CERN-ben)
1993: Mosaic
1994: Netscape Navigator
1995: Microsoft Internet Explorer 1
1996: Opera (az első „füles” böngésző)
1998: Mozilla-csomag
2001: Internet Explorer 6
2003: Apple Safari
2003: Firefox (önálló böngésző)
2006: Internet Explorer 7 (az első „füles” IE)
2008: Google Chrome
2008: Netscape vége
2009: Internet Explorer 8
2011: Internet Explorer 6 támogatás vége
2011: Internet Explorer 9
2011: Firefox és Chrome „gyors verziók”
2012: Internet Explorer 10 (érintős) |
Infrastruktúra
Proxy-
(kisegítő) szervernek nevezik azt a kiszolgálót (számítógépet vagy
szerveralkalmazást), amely a kliensek kéréseit köztes elemként más szerverekhez
továbbítja. A kliensek a proxyhoz csatlakoznak, valamilyen szolgáltatást
(fájlt, csatlakozást, weboldalt vagy más erőforrást) igényelnek, amely egy
másik szerveren található.
A
proxyszerver a kliens nevében eljárva csatlakozik a megadott szerverhez, és
igényli az erőforrást a számára. A proxy megváltoztathatja a kliens kérését
vagy a szerver válaszát, és alkalomadtán kiszolgálhatja a kérést a szerverhez
való csatlakozás nélkül is, ezzel a várakozási időt csökkentheti
webböngészéskor. Ezk a szerverek széleskörűen és időben is programozható
adatszűrőként is működhetnek.
Tűzfalként
például biztonsági szerepet is betölthetnek, de gyakran a cél csupán az
ellenőrizhetőség és naplózhatóság. Az alkalmazottak egy http-proxyszerveren
keresztül interneteznek, így tevékenységeik felügyelhetők, egyes weboldalakat,
egész doméneket le lehet tiltani: például a Facebook.com-ot… (Bár ez manapság
már nem is célszerű.)
Használd a sajátod!
Az
internetképes mobileszközök rohamos terjedése komoly fejfájást okoz a cégek
adatbiztonságért, illetve az adatszivárgás megelőzéséért felelős
szakembereknek. A byod (bring your own device) jegyében a munkatársak állandóan
online okostelefonokkal, tabletekkel látogatják üzleti partnereiket, végzik
munkájukat, vagy más tevékenységeiket. Igaz ez a cégek legfőbb
tisztségviselőire is. A felhőbe költöző vállalati it-megoldások is (Office 365,
Google Drive, SalesForce stb.) ezt a trendet erősítik. Ha pedig
mobilinterneteznek a munkatársak, onnan már nem tartható kézben semmi.
Az emberek
már saját mobileszközeiken párhuzamosan használják privát és vállalati
levelezésüket, vpn-nel vagy sima titkosított felhős eléréssel csatlakoznak
üzleti alkalmazásaikhoz. Újra át kell gondolni a biztonságos adatkezelés
óvintézkedéseit és szabályait.
Nem is a
lehallgatástól vagy vírusfertőzéstől kell tartani. Sokkal nagyobb a veszély egy
bekapcsolva hagyott mobil elvesztésénél (ellopásakor). Ha az illetéktelen
kezekbe kerül, veszélyben lehetnek a legkényesebb üzleti adatok. Ilyen esetekre
pillanatnyilag a legjobb megoldásnak a távolról vezérelt teljes
adatmegsemmisítést tartják a szakértők. Főleg akkor, ha idegen sim-kártyát
észlel a rendszer, vagy jelszófeltörési kísérletre lehet gyanakodni.
Ha egy profi
szakember kezébe kaparint egy mobileszközt, adatkábel segítségével a teljes
memóriatartalmat pár perc alatt ki tudja menteni a telefonból, és ebből
speciális szoftverrel nekiláthat a törölt állományok visszafejtésének egy
nagyobb kapacitású számítógépen…
Az ipari
kémkedés és igazságügyi szakértői eszközök elé akadályt emelni ma már szinte
lehetetlen.
Inkognitóban is lehet
Több böngésző
névvel, emaillel történő bejelentkezést is lehetővé tesz, lehet egységes Google
Chrome, és–vagy Firefox stb. fiókunk ahhoz, hogy nemcsak böngészési
előzményeink, hanem a jelszavaink, könyvjelzőink, kedvenceink is szinkronban
legyenek mobileszközeinken és asztali vagy hordozható gépeinken. Egy nagy,
közös, a felhőben tárolt böngésző naplóba „ír” innentől minden böngészésre
alkalmas eszközünk.
Ha viszont
privát módon szeretnénk internetezni, anélkül, hogy nyomot hagynánk, minden
böngésző képes inkognitó módra. Ilyenkor nem tárolódnak el sem a jelzők
(cookie-k), sem a meglátogatott weboldalak címei. Hasznos lehet akkor is, ha
vendégként böngészgetünk valamilyen gépen, és nem akarjuk saját dolgainkkal
terhelni a géptulajdonos böngészőelőzményeit.
Ha viszont
azt szeretnénk, hogy a böngészett weboldalak semmi, vagy téves információkhoz
jussanak rólunk, elrejthetjük ip-címünket, ebből következően földrajzi
helyzetünket: speciális website-okon keresztül anonimizálhatjuk magunkat.
Itt is egy
proxy van a háttérben, az keveri meg a dolgokat úgy, hogy a saját
ip-cím-tartományáról (nem a miénkről) továbbít információt. Trükkös és ravasz
felhasználók így tudják elérni, hogy a csak Észak-Amerikát kiszolgáló
webboltokból rendelgessenek innen Magyarországról egy fizikailag Amerikában
telepített proxyn keresztül. Ezért a szolgáltatásért olykor pénzt kérnek. (Persze, az anonimizáló proxy tudja, ki és
honnan kéri a szolgáltatását, ha megtalálják, bírói végzésre ugyanúgy ki kell
adnia az adatokat, mint bármely internetszolgáltatónak. – a szerk.)
Böngészők a világban
Érdekesen
alakul a böngészők használatának földrészenkénti eloszlása. Az Internet
Explorerhez a leghűségesebb Észak-Amerika (kivéve Mexikót) és Ausztrália,
valamint Ázsiából Kína (!) és az afrikai kontinens déli országai. A Google
Chrome-é a teljes Dél- és Közép-Amerika Mexikóval kiegészítve. Ázsia túlnyomó
többsége, kivéve Kínát (Kína Informatikai Minisztériuma mindig is
„harckészültségben” állt a Google-lal szemben, máig tiltások övezik az egyes
Google-megoldásokat). A Chrome uralja az indiai szubkontinenst és teljes
Oroszországot. A Firefox Közép- és Észak-Afrikát hódította meg.
Európában a
Chrome és a Firefox osztozik a dobogó első két fokán, sikerült kiszorítaniuk a
Microsoft IE-t. Nem véletlenül, hiszen az Európai Unió rendre szigorúan,
következetesen és súlyosan bírságolja a Microsoftot a versenytörvény
megsértése, az Internet Explorer automatikus telepítése miatt. Ezért van az
európai Windowsokban a „Böngészőválasztás” ikon… Tart a küzdelem, hiszen a
Microsoft szeretné visszaszerezni böngésződominanciáját Európában.
„Zöld” gondolatok
A böngésző a
leggyakrabban használt programunk. Gépidő-felhasználásban talán csak a
levelezőprogramok vetekedhetnének, de azok zömét is böngészőből indítjuk
(Gmail, Outlook, Freemail stb.). Nem is beszélve a keresőprogramokról (Google,
Yahoo stb.). Ily módon a böngészők közvetve a legnagyobb áramfogyasztók is
egyben – egy bennük kiadott egyetlen egérkattintás mögött ki tudja melyik
szerverfarmról (felhőből, ugye) érkezik az adat, amely terjedése közben is
energiát fogyaszt, nem csak akkor, amikor „áll”.
Vajon melyik
a nagyobb környezetterhelés? Egy papírkönyv legyártása, amely aztán a
könyvespolcunkon áll és arra vár, hogy levegyük, beleolvassunk, vagy a
világháló, amelynek a legkülső bogjai maguk a böngésző felhasználók, azaz mi
vagyunk megjelenítőeszközeinkkel.